Janka Ferenc atya elmélkedése Az útAdvent 2. vasárnapja

Napi Ima5 imádkozás /layout/img/logo.png

Dec
03
Janka Ferenc atya elmélkedése Az út Advent 2. vasárnapja

Egész életünk felfogható egy útként, melyen olykor gyorsan és határozottan, máskor bizonytalan léptekkel haladunk. Időről időre azonban meg kell vizsgálnunk, hogy helyes irányba tartunk-e? Meg tudunk-e nyílni az isteni szeretetnek? És ha kell, van-e bátorságunk megállni és visszafordulni?

A mai evangélium egyik központi témája az ÚT, amin Isten az ember felé, az ember pedig az Isten felé szeretne közeledni.

Isten hírnökei Izajás próféta és Keresztelő János, akik így kiáltanak: „Készítsétek az Úr útját!” Üzenetükben az embernek kell előkészíteni az utat, elhárítani az akadályokat, hogy Isten megérkezhessen. Ennek a készületnek a csúcspontja a metanoia, a megtérés, a bűnök megvallása és a Jordán folyóban való alámerítés, a keresztség.  

Az út azonban az emberi élet tartalmának és értelmének keresését is jelenti. A vallások többsége önmaga megnevezésére használja, a filozófiában pedig életbölcsességet, életmódot is jelent. A görög hodosz, a latin via, a japán do, a kínai tao idézi meg a szó jelentésének titokzatos gazdagságát.

 

„Az út, mely szóba-fogható,
nem az öröktől-való;
a szó, mely rája-mondható,
nem az örök szó” - mondja Lao Ce. [1]

 

Az út fogalma azért is jelentős, mert az következik belőle, hogy itt nem valamilyen elméleti tudásról van szó, hiszen az úton járás gyakorlati tevékenység. Nem elég nézni a térképet, útra kell kelni. Nem elég ismerni a jó irányt, ha nem indulok el, soha nem érek célba.

De vajon merre van a helyes irány? József Attila identitáskereső vágyunkat így fogalmazza meg:

Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz”.[2]

 

A modern vallásossággal kapcsolatos felmérések szerint kortársainkat ebben az összefüggésben leginkább a „pszichés fejlődés” témaköre érdekli: a belső boldogság keresése, ami mögött vannak ugyan klasszikus vallási elemek, de a fő cél nem az üdvösség, hanem az egyéni boldogság elérése. Önbizalom, jó párkapcsolatok, kiegyensúlyozottság, harmónia.[3]

Lumen fidei enciklika ezt az önközpontúságot bálványimádásnak nevezi. Aki arra törekszik, hogy önmaga legyen a valóság közepe, maga készítette bálványoknak hódol. Szétszóródik vágyai sokaságában, szétesik történetének ezernyi pillanatában. Céltalanul bolyong egyik úrtól a másikig. Bálványai nem utat mutatnak, hanem ösvények sokaságát kínálják fel, amelyek nem határozott cél felé vezetnek, inkább labirintust képeznek. A Szentírás szerint az ember csak az Úrhoz való odafordulásban találhat biztos utat.[4]

Erről a két lehetőségről, a két útról szóló tanítást foglalja össze a Második Törvénykönyvben Mózes utolsó beszéde:

 

„Nézd, ma szemed elé tártam az életet és az üdvösséget, a halált és a kárhozatot. Ha szereted az Urat, a te Istenedet, az ő útjain jársz, életben maradsz és megsokasodsz.  Ha azonban elfordul szíved, menthetetlenül elpusztulsz. Válaszd az életet!”[5]

A görögkatolikus keresztelési szertartás bevezető részében van egy egyszerű, de mély tanítást hordozó szimbolikus cselekvés.

A pap a templom előcsarnokában a felnőtt keresztelendőt vagy a gyermeket és keresztszüleit a kijárat felé, szabályosan keletelt templom esetében nyugat felé, a lenyugvó nap, szimbolikusan a sötétség és a halál birodalma felé fordítja és a következő kérdéseket teszi fel:

-          Ellene mondasz-e a Sátánnak, minden cselekedetének, minden szolgálatának s minden kevélységének?

A felelet: Ellene mondok.

-          Ellene mondottál-e a Sátánnak? – Ellene mondottam.

Ezután megfordulnak az oltár, vagyis Kelet, a felkelő Nap, szimbolikusan a feltámadt és mennybe fölment Krisztus irányába, ahonnan a hívek a második eljövetelre érkező Urat is várják. A pap ekkor ezt kérdezi:

-          Egyesülsz-e Krisztussal? – Egyesülök.

-          Egyesültél-e Krisztussal? – Egyesültem.

-          Hiszel-e benne? – Hiszek benne, mint Királyban és Istenben.

Ezt követően a Hitvallást imádkozva bemennek a templomba és kezdődik a keresztelés szertartása.

Egyházi hagyományunk ezen egyszerű gesztusa a megtérés bibliadrámai megjelenítése. A metanoia[6] ugyanis eredendően két dolgot jelent: megfordulást és a nousz, a gondolkodásmód, az életstílus átalakítását. Nem véletlenül mondja Szent Ágoston:

 

„Jobb a jó irányba sántikálni, mint futni a rossz felé”.

A metanoia tehát nem csak egyszeri bűnbánat, hanem megállás az úton, megvizsgálása annak, hogy jó felé tartok-e, és szükség esetén képes és kész vagyok-e a megfordulásra és az átalakulásra.

Lumen fidei tanítása szerint:

A szeretetet nem lehet egy jövő-menő érzésre redukálni. Igaz, hogy érinti érzésvilágunkat, de azért, hogy megnyissa a szeretet személy felé, s ezzel új utat kezdjen, amely abban áll, hogy kilép saját énje zárt világából és elindul a másik személy felé, hogy tartós kapcsolatot alakítson ki vele; a szeretet egyesülni akar a szeretett személlyel.”[7]

Az ember felé közeledő Isten és az Isten felé közeledő ember útja ezen a ponton találkozhat. Ne csak adventi készületünk, hanem egész életünk iránytűje legyen ez a kérdés: Kész vagy-e kilépni a saját zárt világodból, hogy személyes szeretetben egyesülj Krisztussal, aki az Atya küldötteként a Szentlélekben azt mondja magáról, hogy „én vagyok az út.

 

Lao Ce: Tao te King, Az Út és az Erény könyve, Fordította: Weöres Sándor.   AZ ÚT
[2] József Attila: Isten (Hogyha golyóznak a gyerekek…)
[4] Lumen fidei 13-14.
[5] MTörv 30,15-19
[6] μετανοέω v. μετανοῶ - 1. elméjét, gondolkodását megváltoztatja; 2. jó útra tér, megtér; 3. (utólag) belát vmit, megbán vmit, bűnbánatot tart.
[7] Lumen fidei 25.
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

További imák

Küldetésünk

Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."