Paul Claudel: Délben a Szűzanyánál

Dél van. A templom nyitva áll. Belépek.
Jézus anyja, nem azért jöttem, hogy kérjek.

Nincs amért könyörögjek vagy amit felajánljak neked.
Csak azért jöttem, Szűzanya, hogy nézzelek.

Hogy nézzelek, sírjak a boldogságtól,
tudjam, hogy a fiad vagyok és itt vigyázol.

Csak egy pillanatra, amikor minden elakad,
délben!
veled legyek, Mária, ott, ahol te vagy.

Semmit ne szóljak, arcodon merengvén
hagyjam, hadd énekeljen szivem a maga nyelvén.

Semmit sem szólni, csak énekelni, mert a szív túlságosan tele már,
ahogy kedvét tölti és váratlanul felcsendíti énekét a rigómadár.

Mert szép vagy és szeplőtelen,
az asszony, akit fölemelt végre a kegyelem,

a teremtmény kezdeti tisztaságában és kivirágzásának tetején,
ahogy Isten kezéből kikerült eredeti ragyogása reggelén.

Elmondhatatlanul sértetlen vagy, mert te vagy Krisztusnak szülője
s Ő karjaidban az Igazság, az egyetlen remény s a világ egyetlen gyümölcse.

Mert Te vagy az asszony, az elveszített régi gyöngédség Édene,
tekintetedre ellágyul a szív és a szem könnyel lesz sűrűn tele.

Mert megmentettél engemet, mert megmentetted Franciaországot,
mert rá is és rám is a gondod különösképpen vigyázott,

mert akkor léptél közbe, amikor már mindenek recsegtek,
mert Franciaországot megintcsak megmentetted,

mert dél van s mert híveid e napon ma itt lehetnek,
és mert Te mindörökre itt vagy, egyszerűen mert Te vagy
Mária, egyszerűen mert dicsérhetjük létedet,
Jézus Krisztus anyja, legyen hála neked!

(Rónay György fordítása)