A napom kezdetén hálával helyezkedem a jelenlétedbe, Uram, és kérem Tőled a kegyelmet, hogy minden napot a Te Szívedet keresve kezdhessek, hogy Máriához hasonlóan hittel, Rád figyelve és szolgálatkészen élhessek. Készséges és alázatos szívvel hallgatom Igédet: „Növeld bennünk a hitet”. (Lk 17:5) Ezért megkérdezem magamtól: Konkrét és fizikai viselkedésemmel kifejezem a hitemet, vagy ideges és félénk leszek, amikor megosztom? Ma az őrangyalainkról emlékezünk meg. Fordulj mindig hozzá, hogy segítségedre legyen abban, hogy mindig az Úron és a felebarátaidon tartsd a tekinteted. Mi Atyánk…

Megállok, tartok egy kis szünetet, hogy az Úr jelenlétébe térjek a Szív Útja (9. lépés) szavairól elgondolkodva: „Az Atya elküldi Fiát, Aki együttműködő tanítványokból álló Egyházát indítja küldetésének teljesítésére. Egy test vagyunk, egyek vagyunk Krisztus Jézusban.” Hová küldesz engem, Uram, és hogyan hívsz meg a küldetésedben való részvételre, tudva, hogy az a hivatásunk és küldetésünk, hogy a Szeretet és az Együttérzés tanúi legyünk a világban? Ebből lendületet nyerve folytatom az utamat, felajánlva az e havi imaszándékért, egy mindenki számára nyitott zsinati szellemiségű Egyházért.