Megnyitom a szívemet az új nap számára, hogy az Úr szavát meghalljam a szívemben, és így a jó gabona kifejlődjön a rossz mellett. „Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet!” (Mt 13,36) Isten tudja, hogyan kell várni: „Ő türelemmel és irgalommal tekint minden egyes ember életére, nálunk sokkal jobban látja a szennyet és a gonoszságot, ugyanakkor észreveszi a jóság és a remény magvait is, bízva azok növekedésében.” (Ferenc pápa) Türelmesen fogom nézni azokat, akik különböznek tőlem, anélkül, hogy mindent ki akarnék javítani vagy elhatárolnám magam tőlük. A türelem mindent elér. Mi Atyánk...

A napom során szünetet tartok, hogy találkozhassam az Úrral. Csak így leszek képes kimozdulni és találkozni a többi emberrel. „Az a fontos, hogy olyan találkozási helyeket hozzunk létre, amelyek a különbözőségeket elfogadni tudó embereket nevelnek. Szereljük fel gyermekeinket a párbeszéd fegyverzetével! Tanítsuk meg őket a másikkal való személyes találkozás jó harcára!” (Ferenc pápa) Időnként távolságtartóan viselkedünk a többi emberrel, a korábbi sérelmeink miatt, vagy mert konfliktusunk volt velük, és ez megbénít minket, és megakadályoz a közeledésben. Ki vár a közeledésemre, vagy ki várja a párbeszédre való hívásomat?