„Az újszülöttek a táplálékkal és a gondoskodással együtt azonnal ajándékba kapják a szeretet lelki megnyilvánulásait. A szeretet tettei a személyes névadás, a beszélni tanítás, a tekintet és a mosoly. Így tanulják meg, hogy az emberi kapcsolatok szépsége a lelkünkre irányul, a szabadságunkat keresi, elfogadja a másik tőlünk eltérő voltát, elismeri és tiszteli mint partnert. (...) Ez az a szeretet, ami elhoz egy szikrát Isten szeretetéből!” (Ferenc pápa, Amoris Laetitia 172. §) A mosolyom „Isten szeretetének szikrája”?

Tekints a véget érő napra: Hálás vagyok valami kapott sajátos kegyelemért. Visszaemlékszem azokra a dolgokra, amelyek a mai napom részei voltak. Hogyan használtam fel őket? Fegyelmezett voltam? Megfigyelem, hogy mely dolgokkal élek, és melyekkel élek vissza. Nagylelkűen osztoztam? Átengedtem a dolgok használatát másoknak, akiknek szükségük volt rá? Elhatározom, hogy holnap kiegyensúlyozottabb viszonyt alakítok ki a pénzzel és az egyéb javakkal. Üdvözlégy Mária…