Ma délután szünetet tartok, átadom magam Isten szeretetének. Ezt kéri tőlem, mert az Ő lényege a szeretet. Hogyan viszonozhatom az Ő szeretetét? Szolgálatomban Isten szeretetét tanúsítom? „Úgy fogunk cselekedni, mint Isten, ha ugyanaz a hozzáállás késztet bennünket, mint ami az isteni szeretetet életre hívta: hogy szabadon és teljesen odaadjuk magunkat.” (CC, 1. szakasz) E szavak fényében folytatom a napomat az evangelizációs misszióért imádkozva, hogy életének forrásához: Isten Szeretetéhez visszatérve mindig megújuljon.

Uram, az üres sír előtt ma este visszaemlékszem a te szavaidra. „Nem hagylak árván benneteket, hanem visszajövök hozzátok.” Lelked bennünk és velünk van. Köszönöm neked. De vajon élőnek érzem-e ezt a te jelenlétedet? Vagy úgy visszhangzik bennem, mint egy számtalanszor hallott, de tényeket nélkülöző szó? Segíts, hogy a Szentlélek ajándékát értékes kincsként éljük meg, amelyet mindenkivel meg kell osztanunk. Üdvöz légy Mária… (Olasz csapat)