Megállok a napom folyamán, és Ferenc pápa szavain elmélkedem: „…sok ajtó előtt haladunk el, amelyek belépésre hívnak bennünket, olyan boldogságot ígérve, amelyről később kiderül, hogy csak egy pillanatig tart, hogy nem több önmagánál, és nincs jövője. Melyik ajtón akarunk belépni? És kihez akarunk bemenni életünk ajtaján át?” Jézus, jöjj egyre inkább az életünkbe, hogy elérhetőek legyünk a küldetés számára, amint te voltál. Felajánlom neked a napomat Ferenc pápa imaszándékáért a többiekhez csatlakozva.

Nyugodj meg. Tekintsd át a szívedben az átélteket, és köszönd meg az Úrnak mindazt, amit neked adott. Kinek volt szüksége a kezedre, a szavadra, az ölelésedre, a mosolyodra, a jelenlétedre? Isten arca voltál azok számára, akikkel találkoztál? Az Úrral való közelséget érezték azok, akik rajtad és tetteiden keresztül kapcsolatba kerültek veled? Meghívást kapsz, hogy mindennap Jézus mindenki iránti könyörületes küldetéséért dolgozz. Milyen konkrét lépéseket tehetsz holnap ezért? Írd le az elhatározásodat. Üdvözlégy Mária...