Napközben megállok, hogy visszatekintsek, és megkérdezzem magamtól, hogyan éltem meg a mai napon a találkozásaimat. Mikor voltam nyitott és elérhető a többiek számára? „Rá fogunk jönni, hogy a mások felé való megnyílás nem csorbítja a saját nézőpontunkat. Gazdagít bennünket, mert arra késztet, hogy felismerjük a másik igazságát, tapasztalatai fontosságát és azt, ami igaz a szavaiban, még akkor is, ha az olyan álláspontok és elhatározások mögé rejtőzik, amelyet nem osztunk.” (Ferenc pápa) Elhiszem, hogy szükségem van másokra az életemben? Engedem-e, hogy a környezetemben lévők megmutassák a tehetségüket?

Szánj egy kis időt arra, hogy elgondolkozz a napodon. Hogyan telt? Tekints vissza azokra a időszakokra, amikor valakivel nehézségeid voltak. Milyen gondolataid támadtak? Milyen volt a hozzáállásod? Az egységet vagy a megosztottságot tápláltad? Összetűzés előtt kérd Istent, hogy teremtsen egységet. Ne dőlj be a visszás érzéseidnek, és ne mondj le a békére való törekvésedről. Kérj bocsánatot, és határozd el, hogy holnap barátságos leszel. Üdvözlégy Mária...