Egy kis szünetet tartok, hogy a szívemet Jézuséhoz hangoljam.  „A igazi találkozás feltárja a másik saját személyiségét, de ugyanakkor azt is jelenti, hogy éljük bele magunkat az illető helyzetébe, hogy értsük meg, mi zajlik a felszín alatt, mi nyomasztja az ő szívét, és megértsük, mi az, ami igazán számít.” (Ferenc pápa) Tudom-e, hogyan képzelhetem magam a másik helyzetébe, hogy az ő szemével lássam a valóságot, és így megértsem azt? Mit kell megtanulnom ahhoz, hogy ez a hozzáállás gyakorlattá váljon? „Uram, add nekem a Te szívedet, hogy úgy érezzek, ahogyan Te.”

Ahogy a napod a végéhez közeledik, gondolj vissza azokra az emberekre, akikkel ma találkoztál. Kik voltak azok, akik örömet szereztek neked? És kik nem? Úgy gondolod, hogy valakitől bocsánatot kell kérned? Volt-e benned valamilyen megbocsátásra való törekvés, vagy inkább a haragtartásra hajlottál? Együtt járni a többiekkel Isten ajándéka. Légy hálás az életedben résztvevő emberekért. Ha bármilyen ellentét miatt bocsánatot kell kérned, tedd meg most. Kérj kegyelmet holnapra, hogy új kapcsolatokat építs és ápold a meglévőket. Üdvözlégy Mária...