Ma délután egy kis időre hagyom, hogy Ferenc pápa szavai megérintsék a szívemet. „Ha a múltban a nők, a kiskorúak és a leggyengébbek jogait nem is mindig tartották tiszteletben, ma szilárdan elköteleztük magunkat e jogok védelme mellett, és arra tanítjuk az új nemzedékeket, hogy legyenek a hangtalanok hangja. Ezért az oktatás arra kötelez minket, hogy utasítsunk el és ítéljünk el minden, bárki testi és erkölcsi épsége ellen irányuló támadást. A nevelésnek pedig arra kell vezetnie bennünket, hogy megértsük: a férfiak és a nők egyenlő méltóságúak, nem szabad megkülönböztetést alkalmazni.” Uram, segíts, hogy ezeket a szavakat a mindennapi életembe is átvigyem, hogy mindenkivel benne a Te gyermeked méltóságát meglátva bánjak.

A nappal világossága az éjszaka sötétségére változik. Eljött a pihenés ideje, de előbb áttekintem, amiket ma megéltem. Megtettem-e akaratodat, Uram, vigasztalásul szolgálva testvéreimnek? Hogyan teljesítettem azt a küldetést, hogy megosszam másokkal azt, amit Tőled kaptam? Segítettem-e nekik, hogy családod tagjaivá váljanak? Köszönöm mindazokat az alkalmakat, amikor segítettem másoknak, hogy megismerjenek Téged. De voltak olyan helyzetek is, amikor elzártam a szívemet a szavad elől, és ezzel eltávolodtam családodtól: ezért bocsáss meg, kérlek. Amikor holnap kinyitom a szemem, jobban akarom csinálni. Üdvözlégy Mária…