„A jelenlét nem azonos az ellenőrzéssel. Mert a túlzóan ellenőrző apák tehetetlenné teszik a gyermekeiket. Néhány apa haszontalannak vagy szükségtelennek érzi magát, az igazság azonban az, hogy „a gyermekeknek szükségük van egy olyan apára, aki hazavárja őket, amikor visszatérnek bukásaikból. Mindent megtesznek azért, hogy ezt ne ismerjék be, hogy ez ne látszódjon rajtuk, de szükségük van rá. Nem jó, ha a gyermekek apa nélkül maradnak, és így idő előtt elveszítik gyermeki mivoltukat.” (Ferenc pápa, Amoris Laetitia 177. §) Megkockáztatom, hogy mások kudarcot valljanak, vagy én akarom ellenőrzésem alatt tartani az életüket?

Szemügyre veszem a véget érő napot, hogy hálát adjak a megéltekért. Felfedezem azokat a pillanatokat, amikor az élet teljességét éreztem. Kivel voltam ezekben a pillanatokban? Milyen jót hoztam mások életébe? Milyen tehetségeimet ajánlottam fel? Bocsánatot kérek a szeretet és az önátadás hiányaiért. A gondjaimat átadom az Atyának. Üdvözlégy Mária…