Most egy kicsit megállok, gondolataimat az Úrra összpontosítom, és tudatosítom, hogy hogyan kísérte mai utamat. Jussanak eszünkbe Ferenc pápa szavai a Szív Útja kilencedik lépésénél, aki azt mondja nekünk: „Jó dolog kilépni önmagunkból, hogy csatlakozzunk másokhoz. Ha bezárkózunk önmagunkba, az az immanencia keserű mérgének megízlelése, és minden önző döntésünkkel veszít az emberiség.” Azzal a céllal élek, hogy a másikkal találkozzam, és ne magamra összpontosítsak; hogy a világ kihívásainak szolgálatába álljak? Ennek a szolgálatnak a leghőbb vágyával folytatom a tevékenységemet. (Kolumbia csapata)

Ma este, Uram, szeretnék veled lenni a Getszemáné kertben, hogy melletted maradjak, és csendben hálát adjak neked. Ebben az utolsó órádban nem tudok a segítségedre lenni, de megállok és elgondolkodom azon, hogy vajon képes vagyok-e a végsőkig követni téged. De Te kinyilvánítottad nekem, hogy ez egy rendkívüli útnak a kezdete. Uram, segíts hát hozzád és a te hiteles tanúságtételedhez hűségesen járnom rajta. Üdvöz légy Mária… (Olasz csapat)