Jézus „fölment a hegyre, és magához hívta azokat, akiket akart. Azok hozzá mentek. Tizenkettőt rendelt, akiket apostoloknak nevezett, hogy vele legyenek.” (Mk 3:13-19) Elképzelem ezt a jelenetet, amelyben el tudom helyezni magam: Hallom, hogy Jézus hív engem, hogy legyek a társa és a barátja. Mit érzek, amikor ezt hallom? Uram, rám bízod a világ iránti könyörületes küldetésedet. A Világhálóban testvéreimmel együtt imádkozom a pedagógusokért, hogy tanúságtevők és a testvériség ügyének hirdetői legyenek. Mi Atyánk…

Itt vagyok, Uram, azzal a vágyammal, hogy tanítványod legyek, mint a tizenkettő, akiket az Evangéliumban látunk, hogy elhívtál (Mk 3:13-19). Kezedbe helyezem a megélt napot, annak örömeivel, bánataival, sikereivel és nehézségeivel együtt. Add meg nekem Szentlelkedet, hogy annak fényében felismerjem a Tőled származó belső indításokat, és azt, ami akadályozhatta a te szeretetedet. Elcsendesedem, és hagyom a szívemben felmerülő dolgokat lebegni mellettem. Mária közbenjárásával hálát adok Neked azért, ami szép volt, és bocsánatot kérek szívem kudarcaiért. Üdvözlégy Mária…