Kezdjünk egy új napot az életünkben az Úr cselekedetei számára elérhetően, az Ő jelenlétére fogékonyan azokban az eseményekben, amelyeket ma meg kell élnünk. „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés” (Mt 9: 37) Az Úr meghív bennünket, hogy szemléljük a kezünket és a lábunkat igénylő világot, hogy ott szolgáljunk, ahol aratni akar. Hol érezzük magunkat meghívva arra, hogy az Úr szőlőskertjében dolgozzunk? Nézzünk a környezetünkre és azokra az emberekre, akikkel megosztjuk. Hol van szükség a szolgálatunkra? Mi Atyánk…

Csendesítsd le a gondolataidat, és köszönd meg az eltelt napot. Vedd figyelembe azokat az embereket, akik az utadat keresztezték. Hogyan viselkedtél velük? Van valaki, akit cserbenhagytál? Ez a hónap arra hív fel minket, hogy legyünk figyelmesek azokkal, akiket senki sem lát, a „láthatatlanokkal”, azokkal, akik szenvednek és „a társadalom peremén élnek vagy kitaszítottak.” Kérj bocsánatot, ha visszaestél régi szokásaidba, és határozz a holnapodról. Mit tehetsz a körülötted lévő láthatatlanokért? Üdvözlégy Mária…