Bízd a papokat édesanyánkra, Szűz Máriára
Amikor ma délután egy kis szünetet tartasz, állj édesanyánk elé, és gondolkodj el ezen: „A pap arra hivatott, hogy folyamatosan összehasonlítsa saját „fiat”-ját Szűz Máriáéval, és – akárcsak ő – engedje, hogy a Szentlélek vezesse” (Szent II. János Pál).
Kérdezd meg magadtól: Olyan engedelmes vagyok az Úr hívásaira, mint Szűz Mária volt? Engedem magam vezetni, bízva az Atya gyengéd szeretetében?
Imádkozd el a hónap imáját, és kérd Szűz Máriát, hogy ölelje magához válságban lévő papfiait.
Urunk Jézus,
Jó Pásztor és társunk az úton,
ma a te kezedbe helyezünk minden papot,
különösen azokat, akik válságos pillanatokat élnek át,
amikor a magány súlyosan nehezedik rájuk,
amikor kétség árnyékolja be a szívüket,
és amikor a kimerültség erősebbnek tűnik a reménynél.
Te, aki ismered küzdelmeiket
és sebeiket, újítsd meg bennük
a te feltétlen szeretetedben való bizalmat.
Érezzék, hogy ők nem csupán tisztségviselők vagy magányos hősök,
hanem szeretett fiak, alázatos és megbecsült tanítványok,
és pásztorok, akiket népük imádsága támogat.
Jóságos Atyánk,
taníts meg minket, mint közösséget, hogy gondoskodjunk
a papjainkról:
hogy ítélkezés nélkül hallgassunk rájuk,
hogy hálát adjunk anélkül,
hogy tökéletességet várnánk el tőlük,
hogy megosszuk velük a keresztségi küldetést,
hogy szóval és tettel hirdessük az Isten országát,
és hogy mellettük álljunk és őszinte imádsággal kísérjük őket.
Támogassuk őket, akik oly gyakran támogatnak minket.
Szentlélek,
éleszd fel újra papjainkban az evangélium örömét.
Adj nekik őszinte barátságokat,
a testvéri támogatásra épülő közösségeket,
humorérzéket, amikor a dolgok nem a várt módon alakulnak,
és kegyelmet, hogy mindig
újra felfedezzék a hivatásuk szépségét.
Soha ne veszítsék el a Beléd vetett bizalmukat,
sem egyházad alázatos és
nagylelkű szívvel való
szolgálatának örömét.
Ámen