Az ünnep története

1531. december 9-én a Boldogságos Szűz Mária megjelent Szent Juan Diego Cuauhtlatoatzin előtt egy Mexikóváros melletti dombon.

+ A jelenésekben – amelyek közül az utolsóra december 12-én került sor – Mária az aztékokhoz volt hasonló, Juan Diego anyanyelvén is beszélt, és Mexikóváros püspökéhez, egy Juan de Zumarraga nevű ferenceshez küldte őt.

+ A püspök, miután meghallgatta Juan Diego azon kérését, hogy építsen kápolnát Mária tiszteletére a Tepeyac-hegyen, jelet kért.

+ Az utolsó jelenésben Mária rózsákat adott Juan Diegónak, hogy a jelenlétének jeleként azt ajándékozhassa a püspöknek. Juan Diego a rózsákat kaktuszszálas köpenyében (vagy tilmájában) elrendezve elvitte a püspökhöz, de amikor palástját kinyitotta, hogy a rózsákat megmutassa neki, a köpenyén csodálatos módon Szűz Mária képének lenyomata volt.

+ A Mária-áhítat „Guadalupei Miasszonyunk” címen gyorsan elterjedt, és végül XIII. Leó pápa hagyta jóvá 1895-ben. Ma a Guadalupe-i Szűzanyát „Mexikó királynőjeként” és „Amerika császárnőjeként” ünneplik. A meg nem születettek védőszentjeként is tisztelik.

Imádságra és elmélkedésre

„ Mária, „az evangélium tanítója” egész kontinensünkön utazott és énekelt,
ezért a Guadalupei Szűzanyára nem csak bennszülöttként, spanyolként
vagy afro-amerikaiként emlékeznek. Egyszerűen latin-amerikai: egy olyan
gyümölcsöző és nagylelkű föld anyja, ahol valamennyien találkozhatunk egymással,
Ő játssza a főszerepet Isten családja szent templomának építésében.”
–  Ferenc Pápa

Imádság

Istenünk, irgalmas Atyánk! Te népedet Fiad szentséges Anyjának
különleges védelme alá helyezted. Add, hogy mindazok,
akik a Guadalupei Boldogságos Szűz Máriát segítségül hívják,
az igazság és béke útján mindig buzgó lélekkel munkálják a népek fejlődését.
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik
a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen