Galgóczy Erzsébet, Krisztus fehér vértanúja 1905. június 27-én Szolnokon született 10. gyermekként egy tizenegy gyermekes családban. A felnőtt kort csak négy gyermek érte meg.

Szülei mélyen vallásos, egyszerű emberek voltak. Mindig nagyon beteges kislány volt, gyermekkorában balesetek is érték. Elemi iskoláit alig tudta emiatt elvégezni. Elsőáldozó is csak negyedikes korában lehetett a sok hiányzás miatt. Ettől kezdve napi áldozó lett. Jézus és a Szűzanya iránti szeretetét és odaadását édesanyjának köszönheti, aki még születése előtt Jézusnak és a Szűzanyának ajánlotta fel.

1919-ben az országot érő román támadás során a román csapatok a Tisza folyó felől Szolnok városát lőtték. A Zagyva folyó mellett álló szolnoki Vártemplomból – mely akkor kétfrontos ágyútűz alatt volt – kimentette a monstranciát és az Oltáriszentséget a cibóriumban. A megáradt Zagyvát átúszva, a fejére és vállára kötve mentette meg a DRÁGA TERHET. Már ekkor vértanúságra vágyott, szerette volna életét áldozni Krisztusért. Ekkor még csak tizennégy éves volt. Megtette, amit az akkori helyzetben egyetlen felnőtt sem mert megtenni. Ezért a hőstettéért nagy árat fizetett.

1920. március 12-én kerül betegen ágyba és ettől kezdve – ritka kivételtől eltekintve – élete végéig fel sem kel betegágyából. Negyvenkét évet súlyos testi és lelki szenvedésekben, ágyban fekve él át, de nem egyedül és elhagyatva. Betegségeit, szenvedéseit kereszthordozásként Magyarországért és a lelkek mentéséért ajánlotta fel.

Az 1929-es év július elején jelenik meg nála először – kezdetben nem ismeri fel – a Szűzanya, a „Szép Hölgy” alakjában és ettől fogva élete végéig majd minden nap. A Szűzanya részt vállal ápolásából, gyakran megáldoztatja, sőt időnként maga Jézus is áldoztatja.

1929 nagyböjtjében jelennek meg – időszakosan eltűnve – kezén és lábán, oldalán Krisztus sebhelyei. Karácsony éjszakáján pedig a töviskoronát kapja homlokára és fejére. Ettől kezdve haláláig hetente – pénteki napokon – átéli Jézus kínszenvedését. Együtt hordozza Vele a terheket, lelkeket mentve, engesztelve.

A Szűzanya kérésére rejtettségben élte le engesztelő életét.

A II. világháborút követő kommunista, ateista, egyházüldöző környezetben a vádak, megnemértések, egyházi vizsgálatok csak súlyosbították szenvedéseit. Személye sokaknak jelentett megerősítést és lelki támogatást. 1945-1962 között Ft. Doroszlai Kálmán plébános gondoskodott róla, aki a lelkivezetője is volt.

Szent Pió atyát egy alkalommal magyar zarándokok keresték fel, akiket így fogadott: „Minek jönnek maguk ide Magyarországról? Van maguknak is stigmatizáltjuk: Galgóczy Erzsébet.” ¹

Ránk maradt naplói, versei, költészete, misztikus álmai, lelkigyakorlatos elmélkedései szép örökségünk.

Földi életútját Máriaremetén fejezte be 1962. március 27-én.

A Boldogságos Szűz szavai Galgóczy Erzsébethez 1946 augusztus 30-án:
„Halálod után kinyilatkoztatja és megmutatja az Úr Jézus, hogy valóban az Ő eszköze voltál, és engesztelő áldozata. És én megmutatom, hogy az enyém voltál és az Úr Jézus leghatalmasabb akaratából történt és fog történni minden. Nagy szándékainak megvalósításához téged használt és környezetedet eszköznek.” ²

Úr Jézus, Te már gyermekkorában engesztelő áldozatul választottad
nagylelkű leányodat, Galgóczy Erzsébetet. Megajándékoztad Őt
a gyógyíthatatlan és állandóan ágyhoz szegező betegségek
súlyos keresztjével, de szent sebhelyeid vérpiros rózsáival is,
és sok-sok kegyelemmel többi gyermeked javára.
Alázattal kérlek, dicsőítsd meg e hősies türelmű Jegyesedet,
s emeld Őt mielőbb Egyházad oltáraira, az Isten és
az emberek iránti szeretetből való hősies engesztelés példaképeként.
Szeplőtelen Szűzanyám, Te hűséges, figyelmes és engedelmes gyermekedet,
Erzsébetet oly gyakran meglátogattad és vigasztaltad lelkét,
és olyan sokszor elvitted hozzá Jézusodat a kis fehér ostyában,
hogy a gyakori szentáldozásból erőt merítsen a kereszthordozáshoz.
Gyermeki bizalommal kérlek, esdd ki nekem Erzsébeted érdeméért,
hogy Isten iránti szeretetből én is derűs türelemmel hordozzam keresztemet,
és hogy … /ide foglaljuk kéréseinket!/  Ámen

1, 2:  KISS Mária Hortenzia: Új idők apostola a stigmatizált Galgóczy Erzsébet. Kecskemét, [1989]