Ez az oldal cookie-kat használ. A Cookie-k apró szövegfájlok, melyeket a böngésződ a számítógépedre ment, és hasznos információval látja el a weboldalt a használat tekintetében, így jobb felhasználói élményt tudunk biztosítani. Felhasználói beállításokat tárolnak, a kosár tartalmát rögzítik, így visszajelentkezésnél ott folytathatod a vásárlást, ahol abbahagytad. Ezen kívül anonim használati statisztikákat küld a Google Analytics rendszerébe. Amennyiben nem kívánod engedélyezni a cookie-k használatát ezen a weboldalon, kérlek kapcsold ki a böngésződben.
Az oldal böngészésével elfogadod, hogy ez a weboldal cookie-kat használ
Imádkozzunk azért, hogy a társadalom peremén, embertelen életkörülmények között élőkről az intézmények ne feledkezzenek meg, és sose utasítsák el őket!
Ferenc pápa mindig arra bátorít minket, hogy álljunk a peremre szorultak és kirekesztettek mellé, azok mellé, akik soha nem kerülnek a címlapokra.
A szeptemberi imaszándékot tartalmazó videóban, amelyet a Pápa Világméretű Imahálózata készített, a Szentatya egy olyan kérdést tesz fel nekünk, amely nem hagyhat minket hidegen.
„Hogyan engedhetjük meg, hogy a „leselejtező kultúra” – amelyben férfiak és nők milliói a gazdasági javakhoz képest semmit sem érnek – uralja az életünket, a városainkat, az életmódunkat?
És folytatva, így kérlel bennünket: „Fejezzük be, hogy a társadalom peremére szorultakat láthatatlanoknak tekintsük, akár szegénység, akár függőség, mentális betegség vagy fogyatékosság miatt”.
Hallgassuk meg figyelmesen az üzenetét, és tegyünk meg mindent, amire képesek vagyunk, hogy a „leselejtező kultúrát” „befogadó viselkedéssel” váltsuk fel.
A Szentatya szavai a videóban
Egy hajléktalan, aki az utcán hal meg, soha nem szerepel a keresőprogramok vagy a hírműsorok vezető helyein.
Hogyan jutottunk el a közöny ilyen szintjére?
Hogyan lehetséges, hogy hagyjuk, hogy a „leselejtező kultúra” – amelyben férfiak és nők milliói a gazdasági javakhoz képest semmit sem érnek – hogyan lehetséges, hogy hagyjuk, hogy ez a viselkedés uralja az életünket, a városainkat, az életmódunkat?
Merevvé válik a nyakunk attól, hogy félrenézünk, hogy ne kelljen látnunk ezt a helyzetet.
Kérem, hogy ne nyilvánítsuk láthatatlannak a társadalom peremére szorultakat, legyen szó szegénységről, függőségről, mentális betegségről vagy fogyatékosságról.
Összpontosítsunk arra, hogy elfogadjuk őket, hogy befogadjuk mindazokat, akiknek erre szükségük van.
A „befogadó kultúra” a vendégszeretet, menedéket, otthont, szeretetet, emberi meleget nyújtó viselkedés.
Imádkozzunk azért, hogy a társadalom peremén, embertelen életkörülmények között élőkről az intézmények ne feledkezzenek meg, és sose utasítsák el őket!
Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."