Kedves testvéreim, jó napot és boldog ünnepnapot kívánok!

Ma, Mindenszentek ünnepén az evangéliumban (vö. Mt 5,1-12) Jézus a keresztény ember személyi igazolványát hirdeti ki. És mivel állítja ki a keresztény ember a személyi igazolványát? A Boldogmondásokkal. Ez a mi személyazonossági igazolványunk, és egyben a szentség útja (vö. Gaudete et exsultate apostoli buzdítás , 63). Jézus megmutatja nekünk az utat, a szeretet útját, amelyet Ő maga járt be először azzal, hogy emberré lett, és amely számunkra egyszerre Isten ajándéka és a mi válaszunk. Ajándék és válasz.

Isten ajándéka , mert ahogy Szent Pál mondja, Ő az, aki megszentel (vö. 1 Kor 6,11). És ezért kérjük először az Urat, hogy tegyen minket szentté, hogy szívünket az övéhez hasonlóvá tegye (vö. Dilexitnos, 168. enciklika). Kegyelmével meggyógyít minket és megszabadít mindattól, ami megakadályoz abban, hogy úgy szeressünk, ahogyan Ő szeret bennünket (vö. Jn 13,34), hogy bennünk, ahogyan Boldog Carlo Acutis szokta mondani, mindig „kevesebb legyen belőlünk, hogy helyet adjunk Istennek”.

Ez pedig elvezet minket a második ponthoz: a mi válaszunk. A mennyei Atya valóban felajánlja nekünk az Ő szentségét, de nem kényszeríti azt ránk. Elveti bennünk, megízlelteti velünk az ízét és megláttatja velünk a szépségét, de aztán a mi válaszunkat várja. Meghagyja nekünk azt a szabadságot, hogy kövessük jó sugallatait, hogy engedjük magunkat bevonni a terveibe, hogy az Ő érzéseit magunkévá tegyük (vö. Dilexit nos, 179), hogy magunkat, ahogyan Ő tanított minket, mások szolgálatába állítsuk, egy egyre egyetemesebb szeretettel, amely mindenki felé nyitott és mindenkihez, az egész világhoz szól.

Mindezt látjuk a szentek életében, még napjainkban is. Gondoljunk például Szent Maximilian Kolbe-ra, aki Auschwitzban egy halálra ítélt családapa helyét kérte; vagy Kalkuttai Szent Terézre, aki a legszegényebbek szolgálatában töltötte az életét; vagy Szent Oszkár Romero püspökre, akit az oltárnál gyilkoltak meg, mert megvédte a legkevesebbek jogait elnyomóik visszaéléseivel szemben. És így sok-sok szentet sorolhatunk fel, sokakat: azokat, akiket az oltárokon tisztelünk, és másokat, akiket én a „szomszédban lévő” szenteknek szeretek nevezni, a hétköznapi, rejtett szenteknek, akik a mindennapi keresztény életükben haladnak előre. Testvéreim, mennyi rejtett szent van az Egyházban! Annyi testvért ismerünk fel, akiket a Boldogságok jellemeztek: szegények, szelídek, irgalmasok, igazságra éhesek és szomjazók, a békéért munkálkodók. Ők „Istennel telt” emberek, akik képtelenek közömbösek maradni felebarátaik szükségletei iránt; ragyogó, számunkra is lehetséges utak tanúi.

Kérdezzük meg most magunktól: kérem-e Istentől imáimban a szent élet ajándékát? Engedem-e, hogy az Ő Lelke által bennem ébresztett jó ösztönzések vezessenek? És elkötelezem-e magam személyesen az evangéliumi boldogságok gyakorlására, abban a környezetben, amelyben élek?

Mária, minden szentek királynője, segítsen bennünket, hogy életünket a szentség útjára tereljük.

____________________

Az Úrangyala után

Kedves testvéreim!

Közelségemet fejezem ki a csádi népnek, különösen a néhány nappal ezelőtti súlyos terrortámadás áldozatai családjainak, valamint azoknak, akiket az áradások sújtottak. És ha már a környezeti katasztrófáknál tartunk, imádkozzunk az Ibériai-félsziget lakosságáért, különösen a valenciai közösségért, amelyet elöntött a „DANA” nevű hurrikán: az elhunytakért és szeretteikért, valamint minden károsult családért. Az Úr tartsa meg a szenvedőket és azokat, akik segítséget nyújtanak nekik. Közel állunk a valenciai emberekhez.

Szeretettel köszöntöm mindnyájatokat, a különböző országokból érkező zarándokokat, családokat, plébániai csoportokat, egyesületeket és iskolai csoportokat, és különösen a franciaországi Rignacból érkező híveket.

És köszöntöm a Don Bosco Missziós Alapítvány által szervezett „Corsa dei Santi” résztvevőit. Kedves barátaim, idén is emlékeztetnek bennünket arra, hogy a keresztény élet egy verseny, de nem úgy, ahogy a világ fut, nem! Ez a szerető szív versenye! És köszönjük, hogy támogattátok egy sportközpont építését Ukrajnában.

Imádkozzunk a meggyötört Ukrajnáért, Palesztináért, Izraelért, Libanonért, Mianmarért, Szudánért, és minden népért, amely a háború miatt szenved. Testvéreim, a háború mindig vereség, mindig! És aljas, mert a hazugság, a hamisság győzelme: az ember a legnagyobb érdekeket keresi magának és a legnagyobb kárt az ellenfélnek, eltiporva az emberi életeket, a környezetet, az infrastruktúrát, mindent; és mindezt hazugsággal leplezve. És az ártatlanok szenvednek! A Gázában az elmúlt napokban lemészárolt 153 nőre és gyermekre gondolok.

Holnap lesz az éves megemlékezés minden elhunyt hívőre. Aki teheti, menjen el ezekben a napokban imádkozni saját szerettei sírjához. Holnap reggel én is elmegyek misére a római Laurentino temetőbe. Ne feledjük: az Eucharisztia a legnagyobb és leghatékonyabb ima az elhunytak lelkéért.

Boldog ünnepnapot kívánok mindnyájatoknak, a szentek társaságában. Üdvözlök mindenkit, köszöntöm az Immaculata fiataljait, akik jók! És kérem, ne felejtsetek el imádkozni értem. Boldog ünnepnapot! Jó étvágyat az ebédhez, és arrivederci (viszontlátásra).

Forrás: https://www.vatican.va/content/francesco/en/angelus/2024/documents/20241101-angelus.html