Kedves testvéreim, boldog vasárnapot!

Ma Olaszországban és más országokban is Corpus Domini ünnepét ünnepeljük. A mai liturgia evangéliuma az utolsó vacsoráról szól (Mk 14,12-26), amelynek során az Úr az átadás gesztusát végzi: valójában a tanítványoknak felajánlott megtört kenyérben és kehelyben Ő az, aki önmagát adja az egész emberiségért, és felajánlja magát a világ életéért.

Jézusnak ebben a kenyértörő gesztusában van egy fontos szempont, amelyet az evangélium a „nekik adta” (22. v.) szavakkal hangsúlyoz. Rögzítsük szívünkben ezeket a szavakat: ő adta nekik. Az Eucharisztia ugyanis mindenekelőtt az ajándék dimenziójára emlékeztet. Jézus nem azért veszi a kenyeret, hogy maga fogyassza el, hanem azért, hogy megtörje és átadja a tanítványoknak, ezzel kinyilatkoztatva identitását és küldetését. Nem tartotta meg magának az életet, hanem nekünk adta; nem tekintette Isteni létét féltékenyen őrzött kincsnek, hanem megfosztotta magát dicsőségétől, hogy osztozzon emberségünkben, és beengedjen minket az örök életbe (vö. Fil 2,1-11). Jézus egész életét ajándékozta. Emlékezzünk erre: Jézus egész életét ajándékozta.

Értsük meg tehát, hogy az Eucharisztia ünneplése és e Kenyér elfogyasztása, ahogyan különösen vasárnaponként tesszük, nem az élettől elszakadt istentisztelet vagy a személyes vigasztalás puszta pillanata; mindig emlékeznünk kell arra, hogy Jézus vette a kenyeret, megtörte és odaadta, és ezért a Vele való közösség képessé tesz minket arra, hogy mi is másokért megtört kenyérré váljunk, képesek legyünk megosztani azt, amik vagyunk és amink van. Nagy Szent Leó mondta: „Krisztus testében és vérében való részesedésünk hajlamos arra, hogy azzá váljunk, amit eszünk” (XII. prédikáció a passióról, 7).

Erre vagyunk hivatottak, testvérek és nővérek: hogy azzá váljunk, amit eszünk, hogy „eucharisztikus” emberekké váljunk, vagyis olyanokká, akik már nem önmaguknak élnek (vö. Rm 14,7), nem, a birtoklás, a fogyasztás logikájában, nem, olyanokká, akik tudják, hogyan tegyék saját életüket mások számára ajándékká, igen. Ily módon az Eucharisztiának köszönhetően egy új világ prófétái és építői leszünk: amikor legyőzzük az önzést és megnyílunk a szeretetnek, amikor ápoljuk a testvériség kötelékeit, amikor részt veszünk testvéreink szenvedésében és megosztjuk a kenyeret és az erőforrásokat a rászorulókkal, amikor minden tehetségünket rendelkezésre bocsátjuk, akkor Jézushoz hasonlóan megtörjük életünk kenyerét.

Testvérek, tegyük fel magunknak a kérdést: csak magamnak tartom meg az életemet, vagy odaadom, mint Jézus? Másokért költöm-e magam, vagy bezárkózom a saját kis énembe? És a mindennapi helyzetekben tudok-e osztozni, vagy mindig a saját érdekeimet keresem?

Szűz Mária, aki befogadta Jézust, a mennyből leszállt kenyeret, és teljesen odaadta magát Vele együtt, segítsen nekünk is, hogy a szeretet ajándékává váljunk, egyesülve Jézussal az Eucharisztiában.

______________________________

Az Úrangyala után

Kedves testvéreim!

Arra hívlak benneteket, hogy imádkozzatok Szudánért, ahol a több mint egy éve tartó háború még mindig nem talált békés megoldást. Csendesedjenek el a fegyverek, és a helyi hatóságok és a nemzetközi közösség elkötelezettségével jusson segítség a lakosságnak és a sok kitelepítettnek; a szudáni menekültek találjanak befogadásra és védelemre a szomszédos országokban.

Ne feledkezzünk meg a meggyötört Ukrajnáról, Palesztináról, Izraelről, Mianmarról sem. A kormányzók bölcsességéhez fordulok, hogy hagyjanak fel az eszkalációval, és tegyenek meg minden erőfeszítést a párbeszéd és a tárgyalás érdekében.

Üdvözlöm a Rómából, Olaszország és a világ különböző részeiről érkező zarándokokat, különösen a Horvátországból és Madridból érkezőket. Köszöntöm Bellizzi és Iglesias híveit, a cucciagói „Luigi Padovese” Kulturális Központot, az Oratórium Leányainak posztulánsait és a „Pedálozz azokért, akik nem tudnak” csoportot, akik kerékpárral érkeztek Faenzából Rómába.

Köszöntöm az Immacolata fiataljait.

Mindannyiuknak szép vasárnapot kívánok. Kérem, ne felejtsenek el imádkozni értem. Jó étvágyat az ebédhez, és arrivederci (viszontlátásra)!

Forrás: https://www.vatican.va/content/francesco/en/angelus/2024/documents/20240602-angelus.html