Kedves testvéreim, boldog vasárnapot kívánok!

A mai liturgia evangéliuma (Lk 2,22-40) Máriáról és Józsefről szól, akik a csecsemő Jézust a jeruzsálemi templomba viszik. A törvénynek megfelelően bemutatják Őt Isten hajlékában, hogy emlékeztessenek arra, hogy az élet az Úrtól származik. És miközben a Szent Család elvégzi azt, amit Izrael népe körében nemzedékről nemzedékre mindig is tettek, valami olyasmi történik, ami korábban soha nem fordult elő.

Két idős ember, Simeon és Anna prófétál Jézusról: mindketten dicsőítik Istent, és beszélnek a gyermekről „mindenkinek, aki csak várta Jeruzsálem megváltását” (38. v.). Szívből jövő hangjuk visszhangzik a templom ősi kövei között, és Izrael várakozásainak beteljesedését hirdetik. Isten valóban jelen van népe körében: nem azért, mert a négy fal között lakik, hanem mert emberként él az emberek között. És ez adja Jézus újdonságát. Simeon és Anna öregkorában bekövetkezik az az újdonság, amely megváltoztatja a világ történelmét.

Mária és József a maguk részéről elámultak azon, amit hallottak (vö. 33. v.). Sőt, amikor Simeon a karjaiban tartja a gyermeket, három szépséges módon szólítja meg őt, amelyek megérdemlik, hogy elgondolkodjunk rajtuk. Három módon, három nevet ad neki. Jézus az üdvösség, Jézus a világosság; Jézus az ellentmondás jele.

Először is, Jézus az üdvösség. Simeon azt mondja Istenhez fohászkodva: „látta szemem üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél” (30-31. v.). Ez mindig ámulatba ejt bennünket: az egyetemes üdvösség egyetlen emberben összpontosul! Igen, mert Jézusban lakozik Isten teljessége, az Ő Szeretete (vö. Kol 2,9).

Második szempont: Jézus „világosság a pogányok megvilágosítására” (32. v.). Ahogy a nap, amely felkel a világ fölött, ez a gyermek megváltja a világot a gonoszság, a fájdalom és a halál sötétségétől. Mennyire szükségünk van a világosságra, erre a világosságra még napjainkban is!

Végül a Simeon által átölelt gyermek az ellentmondás jele, „hogy kiderüljenek sok szív titkos gondolatai” (35. v.). Jézus feltárja az egész történelem és annak drámája megítélésének ismérvét, és mindannyiunk életéét is. És mi ez az ismérv? A szeretet: aki szeret, az él; aki gyűlöl, az meghal.

Jézus az üdvösség, Jézus a világosság, és Jézus az ellentmondás jele.

A Jézussal való találkozás által megvilágosítva aztán megkérdezhetjük magunktól: vajon én mit várok az életemtől? Mi az én nagy reménységem? Vágyik-e a szívem arra, hogy meglássa az Úr arcát? Várom-e az Ő megváltástervének megnyilvánulását az emberiség számára?

Imádkozzunk együtt Máriához, a legtisztább Anyához, hogy kísérjen bennünket a történelem fényein és árnyain át, hogy mindig együtt haladjunk az Úrral való találkozás felé.

__________________

Az Úrangyala után

Kedves testvéreim!

Ma Olaszországban az Élet Napját ünnepeljük, melynek témája „Az élet továbbadása remény a világ számára”. Csatlakozom az olasz püspökökhöz, hogy hálámat fejezzem ki a sok családnak, akik örömmel fogadják az élet ajándékát, és bátorítom a fiatal párokat, hogy ne féljenek attól, hogy gyermeket hozzanak a világra. És üdvözlöm az Olasz Mozgalmat az Életért, amely ötven éves. Minden jót kívánok!

Holnap tartják a Vatikánban a gyermekek jogaival foglalkozó nemzetközi csúcstalálkozót „Szeressétek és óvjátok őket” címmel, amelyet örömmel támogattam, és amelyen részt veszek. Ez egy egyedülálló lehetőség arra, hogy a világ figyelmének középpontjába állítsuk a kisgyermekek életével kapcsolatos legégetőbb kérdéseket. Arra kérlek Benneteket, hogy csatlakozzatok az imához a sikeréért.

Ami pedig az emberi élet elsődleges értékét illeti, megismétlem a „nem”-et a háborúra, amely pusztít; mindent elpusztít, elpusztítja az életet, és arra késztet bennünket, hogy semmibe vegyük azt. És ne felejtsük el, hogy a háború mindig vereség. Ebben a jubileumi évben megújítom felhívásomat, különösen a keresztény vezetőkhöz, hogy a tárgyalások során tegyenek meg minden tőlük telhetőt azért, hogy véget vessenek minden folyamatban lévő konfliktusnak. Imádkozzunk a békéért a meggyötört Ukrajnában, Palesztinában, Izraelben, Libanonban, Mianmarban, Szudánban és Észak-Kivuban.

Üdvözlök mindenkit Olaszországból és a világ más részeiről. Külön köszöntöm a valenciai, barcelonai és sevillai híveket; a spanyolországi Badajoz „Rodríguez Moñino” és a marseille-i „École de Provence” diákjait; a nanterre-i plébániai csoportot, valamint a lengyelországi, horvátországi, bulgáriai és indiai híveket. Köszöntöm a Szeplőtelen fiataljait.

Köszöntöm Vighizzolo, Seregno és Cologno Monzese híveit, a Camerinio-San Severino Marche egyházmegye UNITALSI segítő szervezetét, a nolai cserkészeket és a Serra Club International tagjait. Köszöntöm a milánói egyházmegye „Apostolok Királynője” lelkipásztori közösségének ministránsait.

Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak. Kérlek, ne felejtsetek el imádkozni értem. Jó étvágyat az ebédhez, és arrivederci (viszontlátásra)!

Forrás: https://www.vatican.va/content/francesco/en/angelus/2025/documents/20250202-angelus.html