Kedves testvéreim, szép vasárnapot!

A mai liturgia evangéliuma (Mk 10,46-52) Jézusról szól, aki meggyógyít egy embert a vakságból. Bartimaiusnak hívják, de az utcán a tömeg nem vesz róla tudomást: szegény koldus. Ezeknek az embereknek nincs szemük a vak emberre; otthagyják, nem vesznek róla tudomást. Nincs gondoskodó tekintet, nincs együttérzés. Bartimeus sem lát, de hall, és hallatja magát. Kiált, hangosan kiáltja: „Dávid Fia, könyörülj rajtam!”. (v. 48). Jézus azonban hallja és látja őt. Rendelkezésére áll, és megkérdezi: „Mit akarsz, mit cselekedjek neked?” (v. 51).

„Mit akarsz, mit cselekedjek neked?”. Ez a kérdés egy vak ember előtt provokációnak tűnik, de próbatétel. Jézus azt kérdezi Bartimeustól, hogy kit keres valójában, és milyen okból. Ki számodra a „Dávid Fia”? És így az Úr elkezdi megnyitni a vak ember szemét. Nézzük ennek a párbeszéddé váló találkozásnak három vonatkozását: a kiáltás, a hit, az út.

Először is Bartimaius kiáltása, amely nem csupán segítségkérés. Hanem önmaga megerősítése is. A vak ember azt mondja: „Létezem, nézzetek rám. Nem látlak téged, Jézus. Te látsz engem?”. Igen, Jézus látja a koldust, és meghallgatja őt, a test és a szív füleivel. Gondoljunk magunkra, amikor az utcán egy koldussal találkozunk: hányszor nézünk félre, hányszor nem veszünk róla tudomást, mintha nem is létezne? És meghalljuk-e a koldusok kiáltását?

Második pont: a hit. Mit mond Jézus? „Menj, a hited meggyógyított téged” (52. v.). Bartimeus lát, mert hisz; Krisztus a szeme világossága. Az Úr figyeli, hogyan néz rá Bartimeus. Hogyan nézek én egy koldusra? Nem veszek róla tudomást? Úgy nézek rá, ahogy Jézus teszi? Képes vagyok megérteni a kéréseit, a segélykiáltását? Amikor alamizsnát adsz, a koldus szemébe nézel? Megérinted a kezét, hogy érezd a húsát?

Végül az út. A meggyógyult Bartimaius „követte őt az úton” (52. v.). De mindannyian Bartimeusok vagyunk, belsőleg vakok, akik követjük Jézust, ha egyszer az Ő közelébe jutottunk. Amikor egy szegény emberhez közeledünk, és éreztetjük közelségünket, Jézushoz közeledünk a szegény ember személyében. Kérlek, ne keverjük össze: az alamizsnálkodás nem ugyanaz, mint a kiadás. Az alamizsnálkodásból az nyeri a legtöbb kegyelmet, aki ad, mert az Úr szemei előtt láthatóvá válik.

Imádkozzunk együtt Máriához, az üdvösség hajnalához, hogy őrizze utunkat Krisztus világosságában.

_________________________________

Az Úrangyala után

Kedves testvéreim!

Ma véget ért a püspöki szinódus. Imádkozzunk, hogy mindaz, amit ebben a hónapban tettünk, az Egyház javára váljon.

Október 22-én volt az ötvenedik évfordulója annak, hogy Szent VI. Pál létrehozta a Zsidókkal való Vallási Kapcsolatok Bizottságát, és holnap lesz a hatvanadik évfordulója a II. vatikáni ökumenikus zsinat Nostra aetate nyilatkozatának. Különösen ezekben a nagy szenvedésekkel és feszültségekkel teli időkben bátorítom azokat, akik helyi szinten a párbeszédért és a békéért tevékenykednek.

Holnap Genfben, hetvenöt évvel a genfi egyezmények után, megnyílik a Vöröskereszt és a Vörös Félhold fontos nemzetközi konferenciája. Ez az esemény ébressze fel a lelkiismereteket, hogy a fegyveres konfliktusok során a nemzetközi humanitárius joggal összhangban tiszteletben tartsák az emberek és a népek életét és méltóságát, valamint a civil struktúrák és a kegyeleti helyek épségét. Szomorú látni, hogy a háborúban egyes helyeken kórházakat és iskolákat rombolnak le.

Csatlakozom a mexikói Chiapas államban található San Cristóbal de las Casas szeretett templomához, amely a múlt vasárnap meggyilkolt Marcelo Pérez Pérez papot gyászolja. Az evangélium és Isten hűséges népének buzgó szolgája volt, áldozata, akárcsak a többi papé, akiket a szolgálathoz való hűségükért öltek meg, legyen a béke és a keresztény élet magva.

Közel vagyok a Fülöp-szigetek lakosságához, amelyet egy hatalmas ciklon sújtott. Az Úr támogassa ezt a hittel teli népet.

Üdvözlök mindenkit, rómaiakat és zarándokokat. Különösen köszöntöm a peruiak Senor de los Milagros, a peruiak Rómában élő testvériségét, akiknek köszönetet mondok tanúságtételükért és bátorítom őket, hogy járjanak tovább a hit útján.

Üdvözlöm a Loiri Porto San Paolo szeniorok csoportját, a bérmálkozásra készülőket a cagliari Asseminiből, az „egészség zarándaiit” Piacenzából, a ciszterci világi oblátusokat a cotrinói kegyhelyről és a Chiaravallei Szent Bernát Szegény Lovagok Szövetségét.

És kérem, imádkozzunk továbbra is a békéért, különösen Ukrajnában, Palesztinában, Izraelben és Libanonban, hogy az eszkaláció megálljon, és az emberi élet tisztelete, amely szent, első helyre kerüljön! Az első áldozatok a civil lakosság körében vannak: ezt nap mint nap látjuk. Túl sok az ártatlan áldozat! Minden nap látunk képeket lemészárolt gyerekekről. Túl sok gyermek! Imádkozzunk a békéért.

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek. Kérlek, ne felejtsetek el imádkozni értem. Jó étvágyat az ebédhez, és arrivederci (viszontlátásra)!

Forrás: https://www.vatican.va/content/francesco/en/angelus/2024/documents/20241027-angelus.html