Kedves testvéreim, boldog vasárnapot!

A mai liturgia evangéliuma beszámol arról, hogy Jézus, miután megkérdezte a tanítványoktól, hogy mit gondolnak róla az emberek, egyenesen rákérdez: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok?” (Mk 8,29). Péter válaszol mindnyájuk nevében: „Te vagy a Messiás” (30. v.). Amikor azonban Jézus a rá váró szenvedésről és halálról kezd beszélni, maga Péter tiltakozik, mire Jézus keményen megdorgálja őt: „Távozz tőlem, sátán, – így szól hozzá: sátán – mert nem Isten szándéka szerint gondolkodsz, hanem emberi módon” (33. v.).

Péter apostol hozzáállását szemlélve mi is feltehetjük magunknak a kérdést, hogy mit is jelent Jézust valóban ismerni.

Egyrészt ugyanis Péter tökéletesen választ ad, és azt mondja Jézusnak, hogy Ő a Krisztus. E helyes szavak mögött azonban még mindig az „emberek szerinti” gondolkodásmód van, egy olyan hozzáállás, amely egy erős Messiást, egy győztes Messiást képzel el, aki nem szenvedhet vagy halhat meg. A szavak tehát, amelyekkel Péter válaszol, „helyesek”, de a gondolkodásmódja nem változott. Még mindig meg kell változtatnia a gondolkodásmódját, még mindig meg kell térnie.

És ez számunkra is fontos üzenet. Valóban, mi is tanultunk valamit Istenről, ismerjük a tanítást, helyesen mondjuk az imákat, és talán a „ki neked Jézus?” kérdésre is jól válaszolunk, valamilyen, a katekizmusban tanult formulával. De biztosak vagyunk-e abban, hogy ez azt jelenti, hogy valóban ismerjük Jézust? Valójában az Úr megismeréséhez nem elég, ha tudunk róla valamit, hanem követnünk kell őt, hagynunk, hogy megérintsen és megváltoztasson minket az ő evangéliuma. Vagyis a Vele való kapcsolat, találkozás a kérdés. Tudhatok sok mindent Jézusról, de ha nem találkoztam Vele, akkor még mindig nem tudom, hogy ki az a Jézus. Szükséges ez a találkozás, ez változtatja meg az életünket: megváltoztatja az életmódodunkat, megváltoztatja a gondolkodásunkat, megváltoztatja a testvéreinkkel való kapcsolatunkat, az elfogadásra és megbocsátásra való készségünket, megváltoztatja az életünkben hozott döntéseinket. Minden megváltozik, ha valóban megismertük Jézust! Minden megváltozik. *

Testvéreim, a lutheránus teológus és lelkipásztor Bonhoeffer, aki a nácizmus áldozata volt, ezt írta: „Az a probléma, amely soha nem hagy nyugodni, az, hogy nem tudom, mit jelent számunkra ma valójában a kereszténység, vagy egyáltalán, valójában ki Krisztus” (Ellenállás és feltámadás. Levelek és írások a börtönből, Cinisello Balsamo 1996, 348). Sajnos sokan már nem teszik fel maguknak ezt a kérdést, és „csendben” maradnak, elalszanak, sőt eltávolodnak Istentől. Ehelyett fontos, hogy feltegyük magunknak a kérdést: engedem-e magam megzavarni, megkérdezem-e magamtól, hogy ki számomra Jézus, és milyen helyet foglal el az életemben? Csak szóban követem Jézust, továbbra is világi mentalitással, vagy elindulok, hogy kövessem Őt, engedem, hogy a Vele való találkozás átalakítsa az életemet?

Édesanyánk, Mária, aki jól ismerte Jézust, segítsen nekünk megválaszolni ezt a kérdést.

______________________

Az Úrangyala után

Kedves testvéreim!

Közelségemet fejezem ki Vietnam és Mianmar népeinek, akik a heves tájfun okozta áradásoktól szenvednek. Imádkozom az elhunytakért, a sebesültekért és az otthonuk elhagyására kényszerülőkért. Isten támogassa azokat, akik elveszítették szeretteiket és otthonaikat, és áldja meg azokat, akik segítséget nyújtanak nekik.

Tegnap Mexikóvárosban boldoggá avatták Moisés Lira Serafín papot, a Szeplőtelen Mária Irgalmassága Misszionáriusai Kongregáció alapítóját. 1950-ben halt meg, egy olyan élet után, amelyet az embereket a hitben és az Úr iránti szeretetben való előrehaladásban segítve töltött. Apostoli buzgósága ösztönözze a papokat, hogy fenntartás nélkül adják magukat Isten szent népének lelki javára. Tapsoljuk meg az új Boldogot! Látom ott a mexikói zászlókat...

Ma tartják Olaszországban az amyotrófiás laterálszklerózisban (ALS) szenvedők napját. Imádságban való megemlékezésemet ígérem értük és családjaikért; bátorítom a betegséggel kapcsolatos kutatómunkát és az önkéntes egyesületeket.

Ne feledkezzünk meg a háborúkról sem, amelyek vérrel szennyezik be a világot. Gondolok a meggyötört Ukrajnára, Mianmarra, gondolok a Közel-Keletre. Mennyi ártatlan áldozat! Azokra az anyákra gondolok, akik a háborúkban elvesztették a fiaikat. Hány fiatal élet szakadt félbe! Emlékezem Hersh Goldberg-Polinra, akit szeptemberben öt másik tússzal együtt holtan találtak Gázában. Tavaly novemberben találkoztam az édesanyjával, Rachellel, akinek az embersége lenyűgözött. Ebben a pillanatban is mellette vagyok. Imádkozom az áldozatokért, és továbbra is közel állok a túszok családjaihoz. Szűnjön meg a konfliktus Palesztinában és Izraelben! Szűnjön meg az erőszak, szűnjön meg a gyűlölet! Engedjék szabadon a túszokat, folytassák a tárgyalásokat, és találjanak békés megoldásokat.

Üdvözöllek mindnyájatokat, rómaiakat és zarándokokat Olaszországból és sok más országból. Különösen a radomi (Lengyelország) Szent Edwige Regina plébánia híveit; a jezsuita papok csoportját, akik tanulmányaik miatt jöttek Rómába; a stadei (Németország) diákokat; és a Rómából Assisibe tartó staféta gyaloglás résztvevőit. És köszöntöm az Immaculata fiúkat, akiknél ezekben a napokban három felszentelés volt, gratulálok!

Mindnyájatoknak szép vasárnapot kívánok. Kérlek, ne felejtsetek el imádkozni értem. Jó étvágyat az ebédhez és arrivederci (viszontlátásra).

Forrás: https://www.vatican.va/content/francesco/en/angelus/2024/documents/20240915-angelus.html

https://www.youtube.com/watch?v=8S0iuMsCpJo