Kedves testvéreim, boldog vasárnapot!

A mai liturgia evangéliuma (Jn 6,41-51) a zsidók reakciójáról szól, akik Jézus kijelentésére, miszerint „én a mennyből szálltam le” (Jn 6,38), megbotránkoznak. Zúgolódnak egymás között: „Nem Jézus ez, Józsefnek a fia, akinek ismerjük apját, anyját? Hogyan mondhatja hát, hogy a mennyből szálltam alá?” (Jn 6,42) Így zúgolódnak. Figyeljünk, hogy mit mondanak. Meg vannak győződve arról, hogy Jézus nem jöhetett a mennyből, mert ő egy ács fia, és mert az anyja és a rokonai hétköznapi, ismert, átlagos emberek, mint oly sokan mások. „Hogyan nyilvánulhatna meg Isten ilyen hétköznapi módon?” – mondják. Hitükben gátolják őket az Ő szerény származásával kapcsolatos előítéletek, és akadályozza őket az a feltételezés is, hogy ezért nincs mit tanulniuk tőle. Az előítéletek és a feltételezések milyen rosszat tesznek velünk! Megakadályozzák az őszinte párbeszédet, a testvérek találkozását: óvakodjunk az előítéletektől és a feltételezésektől! Megvannak a maguk merev sémái, és nincs hely a szívükben annak, ami nem illik bele, annak, amit nem tudnak katalogizálni és a biztonságuk poros polcain elhelyezni. És ez igaz: a mi értékpapírjaink oly gyakran le vannak zárva, porosodnak, mint a régi könyvek.

Pedig ezek az emberek betartják a törvényt, alamizsnát adnak, böjtöt és imaidőt tartanak. Sőt, Krisztus már számos csodát tett (vö. Jn 2:1-11; 4:43-54; 5:1-9; 6:1-25). Miért nem segít ez nekik abban, hogy felismerjék Őt a Messiásként? Miért nem segít ez nekik? Mert nem annyira azért végzik vallási gyakorlataikat, hogy meghallgassák az Urat, mint inkább azért, hogy megerősítést találjanak bennük arra, amit gondolnak. Elzárkóznak az Úr szava elől, és megerősítést keresnek a saját gondolataikhoz. Ezt mutatja az a tény, hogy még csak nem is veszik a fáradságot, hogy magyarázatot kérjenek Jézustól: csupán egymás között zúgolódnak ellene (vö. Jn 6,41), mintha egymást akarnák megerősíteni abban, amiről meg vannak győződve, és bezárkóznak, bezárkóznak egy áthatolhatatlan erődbe. És így képtelenek hinni. A szív bezárkózása: milyen fájdalmas, milyen fájdalmas!

Figyeljünk oda minderre, mert néha velünk is megtörténhet ugyanez, az életünkben és az imádságunkban: megtörténhet velünk, hogy ahelyett, hogy valóban meghallgatnánk, amit az Úr mondani akar nekünk, csak megerősítést keresünk tőle és másoktól abban, amit gondolunk, a meggyőződésünknek, az ítéleteinknek, amelyek előítéletek, a megerősítését. De Isten megszólításának ez a módja nem segít abban, hogy találkozzunk Istennel, hogy valóban találkozzunk vele, sem abban, hogy megnyíljunk az ő világosságának és kegyelmének ajándéka előtt, hogy növekedjünk a jóságban, hogy teljesítsük az ő akaratát, hogy legyőzzük a bezártságainkat és a nehézségeinket. Testvérek, a hit és az imádság, ha igaz, megnyitja az elmét és a szívet, nem pedig bezárja azokat. Ha olyan embert találtok, aki értelem és ima tekintetében bezárkózik, akkor az a hit és az az ima nem igazi.

Kérdezzük meg tehát magunktól: a hitéletemben képes vagyok-e valóban elcsendesíteni önmagamat, és meghallgatni Istent? Hajlandó vagyok-e befogadni az ő hangját a saját terveimen túl, és az ő segítségével legyőzni a félelmeimet is?

Mária segítsen bennünket abban, hogy hittel hallgassuk az Úr hangját, és bátran megtegyük az ő akaratát.

__________________________

Az Úrangyala után

Kedves testvéreim!

Ezekben a napokban emlékeztünk meg Hirosima és Nagaszaki városok atombombázásának évfordulójáról. Miközben továbbra is az Úrnak ajánljuk az említett események és minden háború áldozatait, megújítjuk intenzív imánkat a békéért, különösen a meggyötört Ukrajnáért, a Közel-Keletért, Palesztináért, Izraelért, Szudánért és Mianmarért.

Ma Szent Klára ünnepére emlékezem: szeretetteljes gondolataikat intézem minden 'Szegény Klarisszához', különösen a Vallegloria-iakhoz, akikhez gyönyörű barátság fűz.

Imádkozzunk a tragikus brazíliai repülőgép-szerencsétlenség áldozataiért is.

És üdvözöllek mindannyiótokat, rómaiakat és zarándokokat Olaszországból és sok országból, különösen a bergamói kisszeminárium diákjainak csoportját, akik gyalog jöttek Assisiből, egy többnapos zarándoklaton. Elfáradtatok? Nem? Nem, nem. Remekek vagytok!

Szép vasárnapot kívánok mindannyiatoknak. Nektek is, Immaculata fiúk: szép vasárnapot! És kérem, ne felejtsetek el imádkozni értem: ti, brazilok is ott, jól látom őket. Mindenkinek köszönöm! Jó étvágyat és arrivederci (viszontlátásra)!

Forrás: https://www.vatican.va/content/francesco/it/angelus/2024/documents/20240811-angelus.html