Kedves testvéreim, boldog vasárnapot!

Ma a liturgia evangéliuma a kenyerek és halak csodájáról szól (vö. Jn 6,1-15). Egy csodáról, vagyis egy „jelről”, egy „jelről”, amelynek főszereplői három olyan cselekedetet hajtanak végre, amelyeket Jézus az utolsó vacsorán fog megismételni. Mik ezek a gesztusok? Felajánlás, hálaadás és megosztás.

Az első: felajánlás. Az evangélium egy fiúról mesél, akinek öt kenyere és két hala van (Jn 6,9). Ez az a gesztus, amellyel elismerjük, hogy van valami jó, amit adhatunk, és kimondjuk az „igen”-t, még akkor is, ha az, amink van, túl kevés ahhoz képest, amire szükség van. Ezt hangsúlyozzuk a szentmisében, amikor a pap felajánlja a kenyeret és a bort az oltáron, és mindenki felajánlja önmagát, a saját életét. Ez a gesztus kicsinek tűnhet, ha az emberiség mérhetetlen szükségleteire gondolunk, akárcsak az öt kenyér és két hal a több ezer fős tömeg előtt; de Isten ezt teszi a csoda anyagává, a legnagyobb csodához, ami létezik – ahhoz, amelyben Ő maga jelenvalóvá teszi magát közöttünk, a világ üdvösségéért.

Így értjük meg a második gesztust: a hálaadást (vö. Jn 6,11). Az első gesztus a felajánlás, a második a hálaadás. Ez azt jelenti, hogy alázatosan, ugyanakkor örömmel mondjuk az Úrnak: „Minden, amim van, a te ajándékod, Uram, és hogy megköszönjem, csak azt tudom visszaadni neked, amit te adtál nekem először, Fiaddal, Jézus Krisztussal együtt, hozzátéve, amit tudok; mindannyian hozzátehetünk egy kicsit. Mit adhatok az Úrnak? Milyen apróságot tudok adni? A gyenge szeretetemet”. Adni... azt mondani az Úrnak: „Szeretlek”; de mi, szegények, a mi szeretetünk olyan csekély, de ha odaadjuk az Úrnak, az Úr elfogadja. Felajánlás, hálaadás, és a harmadik gesztus a megosztás.

A szentmisében ez a szentáldozás, amikor együtt járulunk az oltárhoz, hogy együtt fogadjuk Krisztus Testét és Vérét: mindenki ajándékának gyümölcsét, amelyet az Úr mindenki számára táplálékká alakít át. Gyönyörű pillanat ez, a szentáldozás pillanata, amely arra tanít bennünket, hogy a szeretet minden gesztusát kegyelmi ajándékként éljük meg, mind azok számára, akik adják, mind azok számára, akik kapják.

Testvérek, nővérek, tegyük fel magunknak a kérdést: valóban hiszem-e, hogy Isten kegyelméből valami egyedit tudok adni testvéreimnek, vagy névtelenül érzem magam „egynek a sok közül”? Aktív vagyok-e a jó adásában? Hálás vagyok-e az Úrnak azokért az ajándékokért, amelyekkel folyamatosan kinyilvánítja szeretetét? A másokkal való megosztást a találkozás és a kölcsönös gazdagodás pillanataként élem meg?

Szűz Mária segítsen bennünket abban, hogy minden eucharisztikus ünnepet hittel éljünk meg, és minden nap felismerjük és megízleljük Isten kegyelmének „csodáit”.

_________________________________

Az Úrangyala után

Kedves testvéreim!

Biztosítom imáimat az Etiópia déli részén egy faluban végigsöprő nagy földcsuszamlás áldozataiért. Közel állok ehhez a súlyosan próbára tett lakossághoz, és azokhoz, akik segítséget nyújtanak.

És miközben a világon sokan szenvednek a katasztrófák és az éhínség miatt, mi továbbra is gyártunk és árulunk fegyvereket, és elemésztjük az erőforrásokat, amelyek a háborúkat táplálják, kicsiket és nagyokat. Ez olyan gyalázat, amelyet a nemzetközi közösségnek nem szabad eltűrnie, és ellentmond a most elkezdődött olimpiai játékok testvéri szellemének. Ne felejtsük el, testvéreim: a háború vereség!

Ma ünnepeljük a Nagyszülők és Idősek Világnapját, melynek témája: „Ne vess el engem öregségemben” (vö. Zsolt 71,9). Az idősek elhagyatottsága valóban szomorú valóság, amelyhez nem szabad hozzászoknunk. Sokuk számára, különösen ezekben a nyári napokban, a magány azzal a veszéllyel fenyeget, hogy nehezen viselhető teherré válik. Ez a nap arra hív bennünket, hogy halljuk meg az idősek hangját, akik azt mondják: „Ne hagyj el engem!”, és válaszoljunk: „Nem hagylak el téged!”. Erősítsük a nagyszülők és unokák, a fiatalok és az idősek közötti szövetséget. Mondjunk nemet az idősek magányára! Jövőnk nagyban függ attól, hogy nagyszülők és unokák hogyan tanulnak meg együtt élni. Ne feledkezzünk meg az idősekről! És egy nagy tapsot a nagyszülőknek, mindannyiuknak!

Üdvözlök mindenkit, rómaiakat és zarándokokat Olaszország és a világ különböző részeiből. Külön köszöntöm a Katolikus Apostolok Szövetsége Általános Kongresszusának résztvevőit; a bolognai Katolikus Akció fiataljait és a mantovai egyházmegye Riviera del Po-Sermide lelkipásztori egységének fiataljait; a veronai egyházmegye tizennyolc évesekből álló csoportját; és a Quartu Sant'Elena-i „Carlo Acutis” Oratórium animátorait.

Üdvözletemet küldöm azoknak, akik részt vesznek a Trastevere-i Madonna del Carmine ünnepének záróünnepségén: ma este lesz a Madonna „fiumarola” körmenete a Tiberis folyón. Tanuljuk meg Máriától, a mi Máriánktól, hogyan ültessük át az evangéliumot a mindennapi életben a gyakorlatba! Hallottam egy neokatechumenális éneket... Szeretném később újra meghallgatni!

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! És kérem, ne felejtsetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez, és arrivederci!

Forrás: https://www.vatican.va/content/francesco/en/angelus/2024/documents/20240728-angelus.html

https://www.youtube.com/watch?v=gKqDb6zx9So