Kedves testvéreim, boldog vasárnapot!

A mai evangélium bemutatja nekünk Jézust, amint a tanítványokkal a Tiberiás tavon csónakázik. Váratlanul erős vihar támad, és a csónakot az elsüllyedés veszélye fenyegeti. Jézus, aki aludt, felébred, meginti a szelet, és minden újra megnyugszik (vö. Mk 4,35-41).

De valójában nem Ő ébred fel, hanem felébresztik Őt! Nagy félelemmel a tanítványok azok, akik felébresztik Jézust. Előző este maga Jézus volt az, aki azt mondta a tanítványoknak, hogy szálljanak csónakba, és keljenek át a tavon. Szakértők voltak, halászok voltak, és ez volt az életkörülményük, de egy vihar nehéz helyzetbe hozhatta őket. Úgy tűnik, Jézus próbára akarja tenni őket. Ő azonban nem hagyja őket magukra, velük marad a csónakban, nyugodt, sőt, még alszik is. És amikor kitör a vihar, jelenlétével megnyugtatja őket, bátorítja őket, több hitre buzdítja őket, és elkíséri őket a veszélyen túlra. De feltehetjük a kérdést: miért cselekszik így Jézus?

Hogy megerősítse a tanítványok hitét, és bátrabbá tegye őket. Valóban, ők - a tanítványok - ebből az élményből jobban tudatában vannak Jézus hatalmának és az Ő jelenlétének a közelükben, és ezért erősebbek és készségesebbek szembenézni az akadályokkal, nehézségekkel, beleértve a félelmet is, hogy kimerészkedjenek az evangélium hirdetésére. Miután ezt a próbatételt Vele együtt legyőzték, tudni fogják, hogyan kell szembenézniük sok mással, akár a kereszthalálig és a mártíromságig, hogy az evangéliumot minden néphez eljuttassák.

És Jézus velünk is így tesz, különösen az Eucharisztiában: Köréje gyűjt minket, átadja nekünk az Igét, táplál testével és vérével, majd meghív minket, hogy hajózzunk ki, adjuk tovább mindazt, amit hallottunk, és osszuk meg mindenkivel, amit kaptunk, a mindennapi életben, még akkor is, ha az nehéz. Jézus nem kímél bennünket az ellentmondásoktól, de anélkül, hogy valaha is cserbenhagyna bennünket, segít szembenézni velük. Bátorrá tesz bennünket. Így mi is, az Ő segítségével legyőzve őket, egyre inkább megtanulunk belé kapaszkodni, bízni az Ő erejében, amely messze túlmutat a mi képességeinken, legyőzni a bizonytalanságokat és a tétovázásokat, a bezárkózásokat és az előítéleteket, és mindezt bátran és nagy szívvel teszi, hogy mindenkinek elmondhassuk, hogy a mennyek országa jelen van, itt van, és hogy Jézussal az oldalunkon együtt, minden akadályon túl is gyarapíthatjuk.

Kérdezzük hát meg magunktól: a megpróbáltatások idején fel tudom-e idézni azokat az alkalmakat, amikor életemben megtapasztaltam az Úr jelenlétét és segítségét? Gondolkodjunk el rajta... Amikor vihar támad, hagyom-e, hogy eluralkodjon rajtam a zűrzavar, vagy belekapaszkodom Őrá - ezek a belső viharok, nem? - Hozzá ragaszkodom-e, hogy nyugalmat és békét találjak, az imádságban, a csendben, az Ige hallgatásában, az imádásban és a hit testvéri megosztásában?

Szűz Mária, aki alázattal és bátorsággal fogadta Isten akaratát, adja meg nekünk a nehéz pillanatokban az Őbenne való önátadás nyugalmát.

____________________

Az Úranngyala után

Kedves testvéreim!

Üdvözlök mindenkit, rómaiakat és zarándokokat Olaszországból és különböző országokból.

Külön köszöntöm a barcelonai Sant Boi de Llobregat és a barsi híveket. Köszöntöm a "Válaszd az életet" tüntetés résztvevőit, a Bassano del Grappa-i Alpesi Szekció "Edelweiss" kórusát, és a kerékpárral érkezett bollate-i kerékpárosokat.

Imádkozzunk továbbra is a békéért, különösen Ukrajnában, Palesztinában és Izraelben. Látom Izrael zászlaját... Ma láttam a házatok erkélyén, amikor a Santi Quaranta Martiri templomból jöttem - ez egy felhívás a békéért! Imádkozzunk a békéért! Palesztina, Gáza, Kongó északi része... imádkozzunk a békéért! És békét a meggyötört Ukrajnában, amely nagyon szenved, legyen béke! A Szentlélek világosítsa meg a kormányzók értelmét, ébresszen bennük bölcsességet és felelősségtudatot, hogy kerüljenek minden olyan cselekedetet vagy szót, amely a konfrontációt szítja, és ehelyett elszántan törekedjenek a konfliktusok békés megoldására. Ehhez tárgyalásokra van szükség.

Tegnapelőtt elhunyt Manuel Blanco atya, egy ferences, aki negyvennégy éven át élt a római Santi Quaranta Martiri e San Pasquale Baylon templomban. Elöljáró volt, gyóntató, a tanácsadás embere. Emlékezve rá, szeretnék megemlékezni oly sok ferences testvérről, gyóntatóról, prédikátorról, akik tisztelték és becsülték a Római Egyházat. Köszönet mindannyiuknak!

Mindenkinek szép vasárnapot kívánok. Kérem, ne felejtsetek el imádkozni értem. Jó étvágyat és arrivederci (viszontlátásra)!

Forrás: https://www.vatican.va/content/francesco/en/angelus/2024/documents/20240623-angelus.html