Kedves Testvéreim, jó napot és boldog ünnepet kívánok!

Ma, a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén az evangélium az emberiség történetének egyik legfontosabb, legszebb pillanatáról szól: az Angyali üdvözletről (vö. Lk 1:26-38), amikor Mária Gábriel arkangyalnak mondott „igen”-je lehetővé tette Isten Fiának, Jézusnak a megtestesülését. Ez egy olyan jelenet, amely a legnagyobb csodálatot és érzelmet kelti, mert a Magasságbeli, Mindenható Isten az Angyal útján egy fiatal názáreti lánnyal beszélget, és az együttműködését kéri az Ő megváltási tervéhez. Ha ma találtok egy kis időt, nézzetek bele Szent Lukács evangéliumába, és olvassátok el ezt a jelenetet. Biztosíthatlak benneteket, hogy jót fog tenni nektek, nagyon jót!

Mint a Sixtus-kápolnában Michelangelo által festett Ádám teremtésének jelenetében, ahol a mennyei Atya ujja megérinti az ember ujját; így találkozik egymással az emberi és az isteni itt is, Megváltásunk kezdetén csodálatos finomsággal találkoznak, abban az áldott pillanatban, amikor Szűz Mária kimondja „igenjét”. Egy nő egy kis eldugott faluban, és örökre a történelem középpontjába hívják: válaszán múlik az emberiség sorsa, amely újra mosolyoghat és remélhet, mert jó kezekbe került a sorsa. Ő lesz az, aki a Szentlélek által fogant Megváltót hordozza.

Mária tehát, ahogyan Gábriel arkangyal köszönti, „kegyelemmel teljes” (Lk 1,28), a Szeplőtelen, teljesen Isten Igéjének szolgálatába áll, mindig az Úrral, akire teljesen rábízza magát. Benne semmi nem szegül ellen az Ő akaratának, semmi nem áll az igazság és a szeretet ellenébe. Íme az ő minden nemzedék által énekelt áldása. Örvendezzünk mi is, mert a Szeplőtelen adta nekünk Jézust, aki a mi üdvösségünk!

Testvéreim, ha ezen a titkon elmélkedünk, tegyük fel magunknak a kérdést: a mi háborúk által pusztított korunkban, amely birtoklásra és uralkodásra törekszik, hová helyezem a reményem? Az erőbe, a pénzbe, a hatalmas barátokba? Oda vetem a reményemet? Vagy Isten végtelen irgalmasságába? És a médiában és az interneten keringő csillogó hamis modellekkel szemben hol keresem a boldogságomat? Hol van a szívem kincse? Vajon abban, hogy Isten ingyen szeret engem, hogy szeretete mindig előttem jár, és kész megbocsátani nekem, amikor bűnbánón visszatérek hozzá? Ebben az  Isten szeretetébe vetett gyermeki reményben? Vagy áltatom magam, mindenáron érvényesíteni próbálva az egómat és az akaratomat?

Testvéreim, amint közeledik a jubileumi Szent Kapu megnyitása, nyissuk meg szívünk és elménk kapuit az Úr előtt. Ő a Szeplőtelen Máriától született: könyörögjünk Mária közbenjárásáért. És adok egy tanácsot. A mai nap jó arra, hogy elhatározzátok magatokat egy jó gyónásra. Ha ma, ezen a héten, jövő vasárnapig nem tudtok elmenni, nyissátok ki a szíveteket, és az Úr megbocsát mindent, mindent, mindent. És így, Mária kezében, boldogabbak leszünk.

________________________________________________

Az Úrangyala után

Kedves testvéreim!

Mária Szeplőtelen Fogantatásának ezen az ünnepén különösen közel állok a nicaraguai néphez. Arra hívlak benneteket, hogy imádkozzatok az Egyházért és Nicaragua népéért, akik a Legtisztábbat, mint Anyát és Védasszonyt ünneplik, és a hit és a remény kiáltását emelik fel hozzá. A Mennyei Édesanya legyen számukra vigasztalás nehézségeikben és bizonytalanságaikban, és nyissa meg mindenki szívét, hogy az ország békéjének, testvériségének és harmóniájának előmozdítása érdekében a tiszteletteljes és építő párbeszéd útját keressék.

Továbbra is imádkozzunk a békéért a meggyötört Ukrajnában, a Közel-Keleten – Palesztinában, Izraelben, Libanonban, most Szíriában – Mianmarban, Szudánban és mindenütt, ahol az emberek háborútól és erőszaktól szenvednek. A kormányfőkhöz és a nemzetközi közösséghez fordulok, hogy a háború minden frontján tűzszünettel érjük el a Születés ünnepét.

Üdvözlök mindenkit, rómaiakat és zarándokokat. Különösen a Szent Szív Szolgálólányainak zarándoklatát Spanyolországból, az „Oasi Mamma dell'Amore” csoportot, az Egyesült Államokból, Hondurasból és Ausztráliából, valamint Calderara di Renóból, Corpolòból érkezetteket és Grado híveit, valamint a római San Pio da Pietrelcina plébániájáról a bérmálásra készülőket.

Ma szívügyem, hogy megkérjelek mindannyiatokat, hogy imádkozzatok az Egyesült Államokban halálraítélt foglyokért. Tudtommal tizenhárman vagy tizenöten vannak. Imádkozzunk, hogy büntetésüket változtassák meg, enyhítsék. Gondoljunk ezekre a testvéreinkre, és kérjük az Úr kegyelmét, hogy megmentse őket a haláltól.

Ma az olasz plébániákon megújul a Katolikus Akcióhoz való kötődés. Minden tagnak jó előrehaladást kívánok az erőfeszítéshez, a szolgálathoz és az apostoli elkötelezettséghez. Szívből áldom Rocca di Papa híveit és azt a fáklyát, amellyel a Szeplőtelen Mária tiszteletére gyönyörű városuk Erődjén meggyújtják a nagy csillagot. És közel állok Siena, Fabriano és Ascoli Piceno munkásaihoz, akik szolidárisan védik a munkához való jogot, amely a méltósághoz való jog! Munkájukat ne vegyék el gazdasági és pénzügyi okokból.

Szép vasárnapot és boldog Szeplőtelenül Fogantatatott Szűz Mária ünnepét kívánok mindenkinek. Ma délután találkozunk a Piazza di Spagna-n. Kérlek, ne felejtsetek el imádkozni értem. Jó étvágyat az ebédhez, és arrivederci (viszontlátásra)!