Kedves testvéreim, buongiorno (jó napot kívánok)!

 

Ma, pünkösd ünnepén az evangélium az emeleti terembe vezet bennünket, ahol az apostolok Jézus halála után menedéket találtak (Jn 20:19-23). A Feltámadott a húsvét estéjén éppen ebben a félelemmel és szorongással teli helyzetben jelenik meg, és rájuk lehelve így szól: "Vegyétek a Szentlelket" (22. v.). Így, a Lélek ajándékával Jézus meg akarja szabadítani a tanítványokat a félelemtől, ettől a félelemtől, amely az otthonukba bezárva tartja őket, és felszabadítja őket, hogy képesek legyenek kimenni, és tanúkká és az evangélium hirdetőivé válni. Maradjunk egy kicsit annál, amit a Lélek tesz: megszabadít a félelemtől.

 

A tanítványok bezárták az ajtókat - mondja az evangélium - "félelmükben" (19. v.). Jézus halála megrázta őket, álmaik meghiúsultak, reményeik szertefoszlottak. És magukba zárkóztak. Nemcsak abba a terembe, hanem belsőleg, a szívükbe is. Szeretném ezt hangsúlyozni: bezárkóztak önmagukba. Hányszor zárkózunk mi is magunkba? Hányszor kockáztatjuk azt, hogy valamilyen nehéz helyzet, valamilyen személyes vagy családi probléma, egy ránk jellemző szenvedés vagy a körülöttünk tapasztalható gonoszság miatt lassan a reményvesztetté válunk, és nincs bátorságunk továbblépni? Ez gyakran megtörténik. És akkor az apostolokhoz hasonlóan bezárkózunk, elbarikádozzuk magunkat a gondok útvesztőjében.

 

Testvérek, akkor történhet meg ez a "bezárkózás", ha a legnehezebb helyzetekben engedjük, hogy felülkerekedjen rajtunk a félelem, és hagyjuk, hogy harsány hangja uralkodjon bennünk. Az ok tehát a félelem: a félelem attól, hogy nem tudunk megbirkózni a helyzettel, hogy egyedül kell szembenéznünk a mindennapi csatákkal, hogy kockáztatunk, majd csalódunk, hogy rossz döntéseket hozunk. Testvéreim, nővéreim, a félelem leblokkol, a félelem megbénít. És el is szigetel: gondoljunk a másoktól való félelemre, az idegenektől, a különbözőktől, a másképp gondolkodóktól való félelemre. És előfordulhat még az Istentől való félelem is: hogy megbüntet, hogy megharagszik rám... Ha teret adunk ezeknek a hamis félelmeknek, bezárulnak az ajtók: a szivünk ajtajai, a társadalom ajtajai, sőt az Egyház ajtajai is! Ahol félelem van, ott bezáródnak. De ne legyen így.

 

Az evangélium azonban felkínálja nekünk a Feltámadott gyógyírját: a Szentlelket. Ő kiszabadít bennünket a félelem börtönéből. Miután megkapták a Lelket, az apostolok – ma ezt ünnepeljük – kijönnek az emeleti teremből, és a világba mennek, hogy megbocsássák a bűnöket és hirdessék az örömhírt. Neki köszönhetően felülkerekednek a félelmeiken, és megnyílnak az ajtók. Mert ezt teszi a Lélek: megérezteti velünk, hogy Isten közel van hozzánk, és így az ő szeretete elűzi a félelmünket, megvilágítja az utunkat, vigasztal, támogat a bajban. Ezért nézzünk szembe a félelmeinkkel, és a bezártságunkkal szembesülve hívjuk segítségül a Szentlelket önmagunkért, az Egyházért és az egész világért: hogy egy új Pünkösd űzze el a bennünket támadó félelmeket, és élessze fel Isten szeretetének lángját.

 

A Szentlélekkel elsőként betöltekezett Szűz Mária járjon közben értünk.

 

_______________________

 

 

Kedves testvéreim!

 

Tavaly május 22-én emlékeztünk meg az irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja, Alessandro Manzoni halálának 150. évfordulójáról. Művei által az áldozatok és a legkisebbek érdekében szólt: ők mindig az isteni Gondviselés oltalmazó keze alatt álltak, aki "teremt és pusztít, aki megbüntet, de azután szeretetével meggyógyít"; és őket, akik Manzoni remekművének lapjain jelen vannak, az Egyház hűséges lelkipásztorai is segítik.

 

Arra kérlek benneteket, hogy imádkozzatok a Mianmar és Banglades határán élő lakosokért, akikre súlyos csapást mért egy ciklon: több mint nyolcszázezer emberért, a sok rohingjaiért, akik már amúgy is bizonytalan körülmények között élnek. Megismétlem, hogy közel állok ezekhez a népcsoportokhoz, és a vezetőkhöz fordulok, hogy könnyítsék meg a humanitárius segélyekhez való hozzáférésüket, és emberi és egyházi szolidaritást kérek, hogy siessenek segítségükre ezeknek a testvéreinknek.

 

Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, rómaiakat és zarándokokat Olaszországból és számos országból, különösen a panamai híveket és a mexikói Tulancingo érsekség Los Angeles-i Miasszonyunk zarándokcsoportját; valamint egy csoportot a spanyolországi Novellana-ból. Üdvözlöm továbbá a padovai Celeseo és a baribeli híveket, és áldásomat küldöm a Gemelli kórházban összegyűlteknek, hogy segítsék a betegekkel való testvérkapcsolati kezdeményezéseket.

 

Jövő szerdán, azaz május végén a Mária-kegyhelyeken világszerte imaórákat terveznek a Püspöki Szinódus következő rendes közgyűlése előkészületeinek támogatására. Kérjük Szűz Máriát, hogy kísérje anyai oltalmával a Szinódusnak ezt a fontos szakaszát. És rá bízzuk a világ oly sok népének, különösen az ostromlott Ukrajnának a béke iránti vágyát is.

 

Mindnyájatoknak szép vasárnapot kívánok. Kérlek, ne felejtsetek el imádkozni értem. Jó étvágyat az ebédhez és viszontlátásra!