Kedves testvéreim, boldog vasárnapot kívánok!

Ezt a vasárnapot Jézusnak, a Jó Pásztornak szenteljük. A mai evangéliumban (vö. Jn 10:11-18) Jézus azt mondja: „A jó pásztor életét adja juhaiért” (11. v.), és ragaszkodik ehhez a szemponthoz, olyannyira, hogy háromszor is megismétli (vö. 11.15.17. v.). De vajon milyen értelemben adja a pásztor az életét a juhokért?

Pásztornak lenni, különösen Krisztus korában, nem csak egy munka volt, hanem egy egész élet: nem egy időhöz kötött foglalkozásról volt szó, hanem arról, hogy az egész napot, sőt az éjszakákat is megosztják a juhokkal, hogy – úgy mondanám – szimbiózisban élnek velük. Jézus valójában azt magyarázza, hogy ő nem béres, aki nem törődik a juhokkal (vö. 13. v.), hanem olyan, aki ismeri őket (vö. 14. v.): Ő ismeri a juhokat. Vagyis Ő, az Úr, mindannyiunk pásztora, ismer minket, mindnyájunkat, nevünkön szólít, és amikor eltévedünk, addig keres minket, amíg meg nem talál (vö. Lk 15,4-5). Sőt: Jézus nem csak egy jó pásztor, aki osztozik a nyáj életében; Jézus a Jó Pásztor, aki feláldozta értünk az életét, és feltámadva nekünk adta a Lelkét.

Ezt akarja elmondani nekünk az Úr a Jó Pásztor képével: nemcsak azt, hogy Ő a nyáj vezetője, feje, hanem mindenekelőtt azt, hogy mindannyiunkra gondol, és úgy gondol ránk, mint az Ő élete szerelmére. Gondoljuk végig: Krisztus számára fontos vagyok, Ő gondol rám, pótolhatatlan vagyok, megérem az Ő életének mérhetetlen árát. És ez nem csak egy mondás: Ő valóban értem adta az életét, értem halt meg és támadt fel. Miért? Mert szeret engem, és olyan szépséget talál bennem, amit én gyakran nem látok meg. 

Testvéreim, hány ember gondolja magát ma jelentéktelennek, sőt rossznak! Milyen gyakran gondoljuk, hogy értékünk az általunk elért céloktól, a világ szemében való sikerünktől, mások megítélésétől függ! És milyen gyakran jutunk oda, hogy apróságok miatt eldobjuk az életünket! Jézus ma azt mondja nekünk, hogy nagyon sokat érünk Neki, mégpedig mindig. Ezért tehát, hogy újra felfedezzük önmagunkat, az első dolog, amit tennünk kell, hogy az Ő jelenlétébe helyezzük magunkat, hogy engedjük, hogy Jó Pásztorunk szerető karjai átöleljenek és felemeljenek bennünket.

Testvéreim, kérdezzük meg tehát magunktól: találok-e minden nap egy pillanatot arra, hogy átöleljem azt a bizonyosságot, amely értéket ad az életemnek? Tudok-e időt találni az imádságra, az imádásra, a dicsőítésre, hogy Krisztus jelenlétében legyek, és engedjem, hogy Ő megsimogasson engem? Testvér, nővér, a Jó Pásztor azt mondja nekünk, hogy ha így teszel, újra felfedezed az élet titkát: emlékezni fogsz arra, hogy Ő az Ő életét adta érted, értem, mindannyiunkért. És hogy mindannyian fontosak vagyunk Neki, mindannyian.

A Szűzanya segítsen bennünket, hogy Jézusban megtaláljuk az élethez szükséges lényeget.

____________________________________

A Regina Caeli után

Kedves testvéreim!

Ma ünnepeljük a hivatásokért való imádság világnapját, amelynek témája: „Meghívásunk, hogy remény vessünk és békét építsünk”. Ez egy csodálatos alkalom arra, hogy újra felfedezzük az Egyházat, mint olyan közösséget, amelyet a karizmák és hivatások sokszínűsége jellemez az evangélium szolgálatában. Ebben az összefüggésben szeretettel köszöntöm a római egyházmegye új papjait, akiket tegnap délután szenteltek fel a Szent Péter-bazilikában. Imádkozzunk értük!

Továbbra is aggodalommal és egyben szomorúan követem a közel-keleti helyzetet. Megújítom felhívásomat, hogy ne engedjünk a követelések és a háború logikájának; helyette a párbeszéd és a diplomácia útjai érvényesüljenek, amelyek oly sokat elérhetnek. Minden nap imádkozom Palesztina és Izrael békéjéért, és remélem, hogy hamarosan véget ér ennek a két népnek a szenvedése. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg a mártírsorsú Ukrajnáról sem, amelyet oly sok megpróbáltatás ér a háború miatt.

Szomorúan értesültem Matteo Pettinari atya, egy fiatal elefántcsontparti Consolata misszionárius halálának híréről, akit „fáradhatatlan misszionáriusként” ismertek, és aki nagyszerű tanúságot hagyott hátra a nagylelkű szolgálatról. Imádkozzunk a lelkéért.

Szívélyesen üdvözöllek mindannyiatokat, rómaiakat és zarándokokat Olaszországból és számos országból. Szeretettel köszöntöm az Apostoli Nővéreket: köszönöm örömteli szolgálatukat a hivatások lelkipásztori gondozásában! Köszöntöm Viterbo, Brescia, Alba Adriatica és Arezzo híveit; valamint a Galatina Maglie és Terre d'Otranto Rotary Clubot, a Capocroce-i fiatalokat, az Azzano Mella-i konfirmandusokat és a római Sant'Agnese plébánián élő bérmálkozásra készülőket.

Mindenkinek szép vasárnapot kívánok. És köszöntöm az Immacolata fiúkat, szép munka volt! Kérem, ne felejtsetek el imádkozni értem. Jó étvágyat az ebédhez és viszontlátásra!

Forrás: https://www.vatican.va/content/francesco/it/angelus/2024/documents/20240421-regina-caeli.html