Kedves testvéreim, boldog vasárnapot!

A mai liturgia evangéliumában, amikor az utolsó vacsora során búcsút vesz tanítványaitól, Jézus szinte egyfajta végrendeletként mondja: „Békességet hagyok rátok.”  És rögtön hozzáteszi: „Az én békémet adom nektek.”  (Jn 14:27) Gondolkodjunk el ezeken a rövid mondatokon.

Először is: békességet hagyok rátok. Jézus szeretetet és derűt kifejező szavakkal búcsúzik. De ezt egy olyan pillanatban teszi, amely minden más, csak nem derűs. Júdás elment elárulni Őt, Péter éppen arra készül, hogy megtagadja Őt, és szinte mindenki más is elhagyja Őt. Az Úr tudja ezt, és mégsem dorgál, nem használ kemény szavakat, nem tart kemény beszédet. Ahelyett, hogy izgatottságot mutatna, a végsőkig kedves marad. Van egy közmondás, amely szerint úgy halsz meg, ahogyan éltél. Valójában Jézus életének utolsó órái egész életének lényegét mutatják. Félelmet és fájdalmat érez, de nem enged utat a haragnak vagy a tiltakozásnak. Nem engedi, hogy úrrá legyen rajta a keserűség, nem szellőztet, nem türelmetlenkedik. Békés,  a bizalomhoz szokott szelíd Szívéből fakadó békében. Ez a forrása annak a békességnek, amelyet Jézus nekünk ad. Mert senki sem adhat másoknak békét, ha benne magában nincs béke. Senki sem adhat békét, anélkül, hogy az illető békében ne lenne.

Békességet hagyok rátok: Jézus megmutatja, hogy a szelídség lehetséges. Ő kifejezetten a legnehezebb pillanatban testesítette meg ezt, és azt akarja, hogy mi is így viselkedjünk, hiszen mi az ő békességének örökösei vagyunk. Azt akarja, hogy szelídek legyünk, nyitottak, meghallgathatóak, képesek legyünk a feszültségek levezetésére és a harmónia megteremtésére. Ez a Jézusról való tanúságtétel többet ér ezer szónál és sok prédikációnál. Ez a béke tanúságtétele. Jézus tanítványaiként kérdezzük meg magunktól, hogy így viselkedünk-e ott, ahol élünk - enyhítjük-e a feszültségeket, és hatástalanítjuk-e a konfliktusokat? Túlságosan könnyen összeveszünk valakivel, mindig készen állunk a heves reakcióra, a robbanásra, vagy tudjuk, hogyan kell erőszakmentesen reagálni, tudjuk-e, hogyan kell békés cselekedetekkel válaszolni? Hogyan reagálok? Ezt mindenkinek meg kell kérdeznie magától.

Bizonyára nem könnyű ez a szelídség. Milyen nehéz, minden szinten, a konfliktusokat hatástalanítani! Itt jön segítségünkre Jézus második mondata: az én békémet adom nektek. Jézus tudja, hogy egyedül nem vagyunk képesek a békét építeni, hogy szükségünk van a segítség ajándékára. A béke, ami a mi kötelességünk, elsősorban Isten ajándéka. Jézus ugyanis azt mondja: „Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja.”   (27. v.) Mi ez a békesség, amit a világ nem ismer, és az Úr ad nekünk? Ez a békesség a Szentlélek, ugyanaz a Lélek, mint Jézusé. Ő Isten jelenléte bennünk, Isten a „béke ereje”. Ő az, a Szentlélek, aki lefegyverzi a szívet, és nyugalommal tölti el. Ő, a Szentlélek az, aki oldja a merevséget és megszünteti a kísértést, hogy másokat megtámadjunk. Ő, a Szentlélek az, aki emlékeztet bennünket arra, hogy a mellettünk levők testvérek, nem pedig akadályok vagy ellenfelek. Ő, a Szentlélek az, aki erőt ad nekünk a megbocsátáshoz, az újrakezdéshez, az új útra induláshoz, mert saját erőnkből nem tudjuk ezt megtenni. Vele, a Szentlélekkel együtt válunk a béke embereivé.

Kedves testvéreim, semmilyen bűn, semmilyen kudarc, semmilyen sérelem nem tántoríthat el minket attól, hogy kitartóan kérjük ezt az ajándékot a nekünk békét adó Szentlélektől. Minél inkább érezzük, hogy a szívünk zaklatott, minél inkább érezzük, hogy belül idegesek, türelmetlenek, dühösek vagyunk, annál inkább kérnünk kell az Úrtól a békesség Lelkét. Tanuljuk meg minden nap kimondani: „Uram, add nekem a te békédet, add nekem a te Szentlelkedet.”  Ez egy gyönyörű ima. Mondjuk el együtt? „Uram, add nekem a te békédet, add nekem a te Szentlelkedet.”  Nem hallottam jól. Még egyszer: „Uram, add nekem a te békédet, add nekem a te Szentlelkedet.”  És kérjük ezt a környezetünkben lévőkért is, azokért, akikkel nap mint nap találkozunk, és a nemzetek vezetőiért is.

A Szűzanya segítsen nekünk befogadni a Szentlelket, hogy béketeremtők lehessünk.

_________________________________________

A Regina Caeli után

Kedves testvéreim!

Ma délután Lyonban boldoggá avatják Pauline Marie Jericot-t, a missziókat támogató Hitterjesztési Társaság alapítóját. Ez a hívő világi asszony az 1800-as évek első felében élt. Bátor asszony volt, aki figyelemmel kísérte az akkoriban zajló változásokat, és egyetemes látásmóddal rendelkezett az egyház misszióját illetően. Példája ébressze fel mindenkiben a vágyat, hogy az imádság és a szeretet által részt vegyen az evangélium terjesztésében az egész világon. Taps az új Boldognak!

Ma kezdődik a Laudato Si' hét, hogy egyre jobban figyeljünk a Föld kiáltására, amely arra sürget bennünket, hogy együtt cselekedjünk közös otthonunk gondozása érdekében. Köszönetet mondok az Integrális Emberi Fejlődés Elősegítéséért Dikasztériumnak és a számos szervezetnek, amelyek részt vesznek benne, és mindenkit meghívok a részvételre.

Jövő kedden van a Boldogságos Szűz Mária, a Keresztények Segítsége emléknapja, amely különösen kedves a kínai katolikusok számára, akik a sanghaji Sheshan kegyhelyen, az ország számos templomában és otthonukban is tisztelik Máriát, a Keresztények Segítségét, mint védőszentjüket. Ez az örömteli alkalom alkalmat ad arra, hogy ismét biztosítsam őket lelki közelségemről. Figyelmesen és aktívan követem a hívek és a lelkipásztorok gyakran bonyolult életét és helyzetét, és minden nap imádkozom értük. Arra kérek mindenkit, hogy egyesüljetek velem ebben az imádságban azért, hogy a kínai egyház szabadságban és nyugalomban, hatékony közösségben élhessen az egyetemes egyházzal, és gyakorolhassa küldetését, hogy mindenkinek hirdesse az evangéliumot, és így pozitívan járuljon hozzá a társadalom lelki és anyagi fejlődéséhez is.

És üdvözlök minden zarándokot Rómából, Olaszországból és sok más országból. Különösen köszöntöm a Spanyolországból, Portugáliából, Franciaországból, Belgiumból, Lengyelországból és Puerto Ricóból érkezett híveket; az ecuadori papokat; a foggiai Emmaus közösséget; a Soccorso di Saint-Pierre (Aosta) önkénteseit; a veronai diákokat és a bergamói egyházmegye szombrenói fiúkat és lányokat.

Köszöntöm mindazokat, akik itt vannak, akik részt vettek a Scegliamo la vita [Válasszuk az életet] országos rendezvényen. Köszönöm az élet előmozdítása és a lelkiismereti tiltakozás védelme iránti elkötelezettségüket, amelyet gyakran korlátozni próbálnak. Sajnos az utóbbi években a közgondolkodásban változás állt be, és ma egyre inkább azt hisszük, hogy az élet egy olyan jószág, amely teljes mértékben a rendelkezésünkre áll, amellyel úgy manipulálhatunk, úgy szülhetünk vagy vehetünk el életet, ahogyan csak akarunk, mintha ez az egyéni döntés kizárólagos következménye lenne. Ne feledjük, hogy az élet Isten ajándéka! Mindig szent és sérthetetlen, és nem hallgathatjuk el a lelkiismeret hangját.

Kellemes vasárnapot mindenkinek! Kérlek, ne felejtsenek el imádkozni értem. Jó étvágyat az ebédhez és arrivederci.

Forrás: https://www.vatican.va/content/francesco/en/angelus/2022/documents/20220522-regina-caeli.html
A magyar fordítást nagylelkű önkéntesek végzik, Isten dicsőségére és minden ember javára.