Ferenc pápa katekézise Az evangelizáló szenvedély6. Az igehirdetés főszereplője: a Szentlélek

Napi Ima9 imádkozás /layout/img/logo.png

Feb
22
Ferenc pápa katekézise Az evangelizáló szenvedély 6. Az igehirdetés főszereplője: a Szentlélek
Kedves testvéreim, jó napot kívánok és üdvözöllek benneteket!
 
Az evangelizáló szenvedélyről szóló katekézisünkben ma Jézus e ma hallott szavaiból indulunk ki: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére” (Mt 28:19). „Menjetek - mondja a Feltámadott - nem azért, hogy oktassatok, nem azért, hogy hittérítőket neveljetek, nem, hanem hogy mindenkit tanítványokká tegyetek, vagyis, hogy mindenkinek lehetőséget adjatok arra, hogy kapcsolatba kerüljön Jézussal, hogy szabadon megismerje és szeresse Őt. Menjetek és kereszteljetek: keresztelni azt jelenti, hogy bemeríteni; és ezért, mielőtt egy liturgikus cselekedetet jelölne, egy életfontosságú cselekedetet fejez ki: bemeríteni az életünket az Atyába, a Fiúba és a Szentlélekbe; minden nap megtapasztalni Isten jelenlétének az örömét, aki közel van hozzánk, mint Atya, mint Testvér, mint bennünk, a mi lelkünkben cselekvő Lélek.” Megkeresztelkedni annyit jelent, mint elmerülni a Szentháromságban.
 
Amikor Jézus azt mondja a tanítványainak - és nekünk is -: „Menjetek!”, nem csak egy szót közöl. Nem. Egyúttal a Szentlelket is közli, mert csak Neki, a Léleknek köszönhetően lehet Krisztus küldetését befogadni és megvalósítani (vö. Jn 20:21-22). Az apostolok valójában félelemből bezárkózva maradnak a felső szobában, amíg el nem érkezik Pünkösd napja, és le nem száll rájuk a Szentlélek (vö. ApCsel 2:1-13). Abban a pillanatban a félelem megszűnik, és az Ő erejével ezek a többnyire tanulatlan halászok megváltoztatják a világot. „De ha nem tudnak beszélni...?” De a Lélek szava, a Lélek ereje viszi őket előre, hogy megváltoztassák a világot. Az evangélium hirdetése tehát csak a Lélek erejében valósul meg, aki megelőzi a misszionáriusokat és előkészíti a szíveket: Ő „az evangelizáció motorja”.
 
Ezt fedezzük fel az Apostolok Cselekedeteiben, ahol minden oldalon azt látjuk, hogy az igehirdetés főszereplője nem Péter, Pál, István vagy Fülöp, hanem a Szentlélek. Az Apostolok Cselekedeteinél maradva, az Egyház kezdetének egy sorsfordító pillanatát meséli el, ami nekünk is sokat mondhat. Akkor is, mint most, nem hiányoztak a megpróbáltatások, a szép és a kevésbé szép pillanatok, az örömökhöz gondok is társultak, jelen volt mindkettő. Különösen egy dolog ad aggodalomra okot: hogyan bánjanak a hitre érkező pogányokkal, azokkal, akik nem tartoztak például a zsidó néphez. Vajon be kellett tartaniuk a mózesi törvény előírásait, vagy nem? Ez nem kis kérdés volt ezeknek az embereknek a számára. Így két csoport alakult ki, azok közül, akik elengedhetetlennek tartották a törvény betartását, és azok közül, akik nem. A döntés érdekében az apostolok összegyűltek az úgynevezett „Jeruzsálemi zsinaton", amely az első volt a történelemben. Hogyan oldják meg ezt a dilemmát? Talán jó kompromisszumot kerestek a hagyomány és az újítás között: egyes szabályokat betartanak, másokat pedig félretesznek. Az apostolok azonban nem ezt az emberi bölcsességet követik, hogy diplomáciai egyensúlyt keressenek az egyik és a másik között, nem ezt követik, hanem a Lélek munkálkodásához alkalmazkodnak, aki megelőzte őket azzal, hogy leszállt a pogányokra, ahogyan rájuk is leszállt.
 
Megszüntetve, így szinte minden, a törvénnyel kapcsolatos kötelezettséget, közlik a végső döntéseket, amelyeket - és ezt írják – „a Szentlélek által és általunk” (vö. ApCsel 15:28) hoztak, és ez kimaradt, „velünk van a Szentlélek”, és az apostolok mindig így cselekedtek. Együtt, anélkül, hogy megosztottak lennének, a különböző érzékenységek és vélemények ellenére is a Lélekre hallgatnak. Ez egy ma is érvényes dologra tanít: minden vallási hagyomány akkor hasznos, ha elősegíti a Jézussal való találkozást. Mondhatnánk, hogy az első zsinat történelmi döntését, amelyből mi is profitálunk, egy elv motiválta, az igehirdetés elve: az Egyházban mindennek az evangélium hirdetésének követelményeihez kell igazodnia; nem a konzervatívok vagy a haladók véleményéhez, hanem ahhoz, hogy Jézus elérje az emberek életét. Ezért minden választást, minden felhasználást, minden struktúrát és minden hagyományt aszerint kell értékelni, hogy azok kedveznek-e Krisztus hirdetésének. És amikor az Egyházban döntések születnek - például ideológiai megosztottság: „Konzervatív vagyok, mert...” „Progresszív vagyok, mert...”, - hol van a Szentlélek? Vigyázzatok, hogy az evangélium nem egy eszme, az evangélium nem egy ideológia: az evangélium olyan igehirdetés, amely megérinti a szíveteket, és arra késztet, hogy megváltoztassátok a szíveteket, de ha egy eszméhez, egy ideológiához menekültök, akár jobbra, akár balra, akár középre, akkor az evangéliumot politikai párttá, ideológiává, emberek klubjává teszitek. Az evangélium mindig a Lélek szabadságát adja meg nektek, amely bennetek cselekszik és előrevisz benneteket. És milyen sokat követel tőlünk ma, hogy megragadjuk az evangélium szabadságát, és engedjük, hogy a Lélek előre vigyen bennünket.
 
A Lélek így világítja meg mindig az Egyház útját. Valójában Ő nemcsak a szívek világossága; Ő az Egyházat irányító fény: Világosságot hoz, segít megkülönböztetni, segít különbséget tenni. Ezért kell gyakran segítségül hívnunk Őt; tegyük ezt ma is, a nagyböjt kezdetén. Mert mint Egyháznak, lehetnek jól meghatározott ideink és tereink, jól szervezett közösségeink, intézményeink és mozgalmaink, de a Lélek nélkül minden lélektelen marad. A szervezettség... nem elég, nem elég: a Lélek az, ami életet ad az Egyháznak. Az Egyház, ha nem imádkozik hozzá és nem hívja segítségül, önmagába zárkózik, steril és kimerítő vitákba, fárasztó polémiákba, miközben a küldetés lángja kialszik. Nagyon szomorú úgy látni az Egyházat, mintha nem lenne más, mint egy parlament. Az Egyház valami más. Az Egyház olyan férfiak és nők közössége, akik hisznek és hirdetik Jézus Krisztust, de a Szentlélek által indíttatva, nem pedig saját értelmük által. Igen, használja az értelmét, de a Lélek azért jön, hogy megvilágosítsa és indítsa azt. A Lélek indít minket útnak, arra sarkall, hogy hirdessük a hitet, hogy megerősödjünk a hitben, hogy misszióba menjünk, hogy felfedezzük, kik vagyunk. Ezért ajánlja Pál apostol: „Ne oltsátok ki a Lelket” (1Tesz 5:19). Ne oltsátok ki a Lelket. Imádkozzunk gyakran a Lélekhez, hívjuk segítségül, kérjük minden nap, hogy gyújtsa meg bennünk világosságát. Tegyük ezt minden találkozás előtt, hogy Jézus apostolaivá váljunk azoknak az embereknek a számára, akikkel találkozunk. Ne oltsuk ki a Lelket, sem a közösségben, sem mindannyiunkban.
 
Kedves testvéreim, kezdjük el, és kezdjük újra, mint Egyház, a Szentlélek által. „Kétségtelenül fontos, hogy lelkipásztori tervünkben a szociológiai felmérésekből, elemzésekből, a nehézségek, az elvárások, sőt a panaszok listájából induljunk ki, ezt kell tennünk, hogy megérintsük a valóságot. Sokkal fontosabb azonban, hogy a Lélek tapasztalataiból induljunk ki: ez az igazi kiindulás. Ezért szükséges ezeket felkutatni, felsorolni, tanulmányozni, értelmezni. Ez egy olyan alapelv, amelyet a lelki életben a vigasztalás elsőbbségének neveznek a vigasztalással szemben. Először ott van a Lélek, aki vigasztal, felüdít, megvilágosít, mozgat; aztán lesz vigasztalás, szenvedés, sötétség is, de a sötétségben való eligazodás elve a Lélek világossága.” (C. M. Martini, Evangélizálás a Lélek vigasztalásában, 1997. szeptember 25.). Ez az elv, hogy eligazodjunk a dolgokban, amelyeket nem értünk, a zűrzavarban, még ilyen nagy sötétségben is, ez fontos. Kérdezzük meg magunktól, mindannyian, kérdezzük meg magunktól, hogy megnyílunk-e ennek a fénynek, adunk-e neki teret: megidézem-e a Lelket? Mindannyian válaszolhatunk magunkban. Hányan imádkoznak a Lélekhez? 'Nem, Atyám, a Szűzanyához imádkozom, a szentekhez imádkozom, Jézushoz imádkozom, néha imádkozom a Miatyánkot, imádkozom az Atyához...” és a Szentlélekhez? Nem imádkozol a Szentlélekhez, aki mozgatja a szívedet, aki vigasztalást hoz neked, aki meghozza a vágyat, hogy evangelizálj, missziót vállalj?” Engedem, hogy Ő vezessen, aki arra hív, hogy ne zárkózzak be önmagamba, hanem hordozzam Jézust, tegyek tanúságot Isten vigasztalásának elsőbbségéről a világ pusztulásával szemben?

A Szűzanya, aki ezt jól megértette, segítsen nekünk megérteni.
 
____________________________________
 
Különleges üdvözlet
 
Szeretettel köszöntöm a mai audiencián részt vevő angol nyelvű zarándokokat, különösen a Hollandiából, a Fülöp-szigetekről és az Amerikai Egyesült Államokból érkező csoportokat. A ma megkezdett nagyböjti út a Szentlélek kegyelme által megtisztított és megújult szívvel vigyen el bennünket Húsvétig. Önökre és családjaikra örömöt és békességet kívánok Krisztusban, a mi Megváltónkban.
 
____________________________________________________
 
FELHÍVÁS
 
Kedves testvéreim!
 
Holnapután, február 24-én lesz egy éve Ukrajna lerohanásának, ennek az abszurd és kegyetlen háborúnak a kezdete. Szomorú évforduló! A halottak, sebesültek, menekültek és kitelepítettek, a pusztítás, a gazdasági és társadalmi károk száma önmagáért beszél. Az Úr bocsásson meg ennyi bűnt és ennyi erőszakot. Ő a béke Istene. Maradjunk közel a meggyötört ukrán néphez, amely továbbra is szenved, és tegyük fel magunknak a kérdést: vajon mindent megtettünk-e a háború megállításáért? Felszólítom azokat, akiknek hatalmuk van a nemzetek felett, hogy vállaljanak konkrét kötelezettséget a konfliktus befejezésére, tűzszünet elérésére és béketárgyalások megkezdésére. Ami romokra épül, az soha nem lesz igazi győzelem!
 
__________________________________________
 
A Szentatya szavainak összefoglalása
 
Kedves testvéreim! Az apostoli buzgalomról, az evangélium örömének megosztására irányuló égő vágyról szóló katekézis-sorozatunkban most a Szentlélek szerepére térünk rá, akit Jézus pünkösd napján küldött el, hogy elindítsa az apostolok küldetését, hogy tanítványokká tegyenek minden népet. Az ősegyház nagy missziós tevékenységében a Szentlélek, mint hajtóerő jelenik meg, aki előkészíti a szíveket az evangélium befogadására, és megerősíti az apostolokat a feltámadt Úrról szóló tanúságtételükben. A jeruzsálemi zsinat jelentős döntése, miszerint a megtérőktől nem követelik meg a mózesi törvény betartását, imádságos mérlegelés gyümölcse volt, és ezt a következő formulával közölték: jónak látszott a Szentléleknek és nekünk. (ApCsel 15:28) A Lélek minden korban megvilágítja és vezeti az Egyház evangéliumhirdetését. A mai hamvazószerda arra hív bennünket, hogy a Lélek fényét hívjuk meg egyéni életünkre, mint Krisztus követői, és az Egyház küldetésére, hogy Jézus vigasztalását elvigyük a világ vigasztalásába, amely szomjazza az igazságosságot, a békét és a megbékélt egységet, amelyek az Úr Húsvétkor a halálból az életbe való átlépésének gyümölcsei.
 
 
Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

További imák

Küldetésünk

Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."