Kedves testvéreim!

A múlt hét végén Marseille-be utaztam, hogy részt vegyek a Rencontres Méditerranéennes (Mediterrán Találkozók) záró rendezvényén, amelyen a mediterrán térség püspökei és polgármesterei voltak jelen, számos fiatallal együtt, a jövőre való nyitott kitekintésük érdekében. Valójában a Marseille-ben megrendezett esemény a „Remény mozaikja” címet kapta. Ez az álom, ez a kihívás: hogy a Földközi-tenger visszanyerje hivatását, hogy a civilizáció és a béke kísérleti terepe legyen.

Mint tudjuk, a Földközi-tenger a civilizáció bölcsője, és a bölcső az életért van! Nem tűrhetjük, hogy sírgödörré váljon, és azt sem, hogy a konfliktusok helyszíne legyen. A Földközi-tenger a civilizációk összecsapásának, a háborúnak, az emberkereskedelemnek a teljes ellentéte. Pontosan az ellentéte, mert a Földközi-tenger a kommunikáció eszköze Afrika, Ázsia és Európa között; észak és dél, kelet és nyugat, személyek és kultúrák, népek és nyelvek, filozófiák és vallások között. Természetesen a tenger mindig egy mélység, amelyet valamilyen módon le kell küzdeni, és akár veszélyessé is válhat. De vizei az élet kincseit őrzik; hullámai és szelei mindenféle hajót hordoznak.

Kétezer évvel ezelőtt keleti partjáról indult el Jézus Krisztus evangéliuma. Természetesen ez [az evangélium hirdetése] nem varázsütésre történik, és nem is egyszer s mindenkorra teljesedik ki. Ez egy olyan utazás gyümölcse, amelyben minden nemzedék arra hivatott, hogy egy részt megtegyen, olvasva annak az időnek a jeleit, amelyben él.

A marseille-i találkozóra a 2020-ban Bariban és tavaly Firenzében tartott hasonló találkozók után került sor. Ez nem egy elszigetelt esemény volt, hanem egy továbblépés azon az úton, amely a Giorgio La Pira, Firenze polgármestere által az 1950-es évek végén szervezett „mediterrán kollokviumokkal” kezdődött. Ez egy újabb lépés arra, hogy ma válaszoljunk a VI. Szent Pál által a Populorum progressio enciklikájában elindított felhívásra, hogy előmozdítsuk „egy emberségesebb világközösség létrejöttét, ahol mindenki adhat és kaphat, és ahol egyesek fejlődését nem mások kárára vásárolják meg”. (n. 44).

Mi lett a marseille-i esemény eredménye? Ami kiderült, az egy olyan szemlélet a Földközi-tengerről, amelyet egyszerűen emberi szemléletnek neveznék, nem ideológiai, nem stratégiai, nem politikailag korrekt és nem instrumentális; nem, emberi, azaz képes mindent az emberi személy elsődleges értékére és sérthetetlen méltóságára vonatkoztatni. Aztán ugyanakkor egy reményteljes kilátás is előbukkant. Ma ez meglepő – amikor az embertelen helyzeteket átélők, vagy azokban osztozó emberek tanúságtételeit halljuk, és ők maguk is „reményvallomást” tesznek. És egy testvéri szemléletet is.

Testvérek, ez a remény, ez a testvériség nem „párologhat el”; nem, inkább meg kell szervezni, hosszú, közép- és rövid távú akciókkal konkretizálni kell, hogy az emberek teljes méltósággal választhassák meg, hogy kivándorolnak-e vagy sem. A mediterrán térségnek a remény üzenetének kell lennie.

De van egy másik, kiegészítő szempont is: vissza kell adni a reményt európai társadalmainknak, különösen az új generációknak. Valójában hogyan fogadhatunk be másokat, ha mi magunk nem látjuk a jövőt? Hogyan tudnak a reményben szegény, magánéletükbe zárt, saját bizonytalanságuk kezelése miatt aggódó fiatalok megnyílni a másokkal való találkozás és a megosztás felé? Az individualizmustól, a fogyasztói társadalomtól és az üres meneküléstől sokszor megbetegedett társadalmainknak meg kell nyílniuk, lelküket és szellemüket oxigénnel kell feltölteni, és akkor képesek lesznek a válságot lehetőségként értelmezni és pozitívan kezelni.

Európának vissza kell szereznie a szenvedélyt és a lelkesedést. Mondhatom, hogy Marseille-ben szenvedélyt és lelkesedést találtam: a város lelkipásztorában, Aveline bíborosban; a papokban és a felszentelt személyekben; a jótékonyságnak és az oktatásnak szentelt hívő laikusokban; Isten népében, amely nagy melegséget mutatott a Vélodrome stadionban tartott szentmisén, köszönöm mindannyiuknak és a köztársasági elnöknek, akinek jelenléte tanúsította, hogy egész Franciaország figyelt a marseille-i eseményre. A Szűzanya, akit Marseille népe Notre Dame de la Garde néven tisztel, kísérje a Földközi-tenger népeinek útját, hogy ez a régió azzá váljon, amire mindig is hivatott volt - a civilizáció és a remény mozaikjává.

__________________________________________

Különleges üdvözlet

Szeretettel köszöntöm a mai audiencián részt vevő angol nyelvű zarándokokat és látogatókat, különösen a Norvégiából, Hollandiából, Dél-Afrikából, Indiából, Indonéziából, a Fülöp-szigetekről, Kanadából és az Amerikai Egyesült Államokból érkező csoportokat. Külön üdvözlöm a Pápai Észak-Amerikai Kollégium diakónus osztályát, családjaikkal és barátaikkal együtt. Mindnyájatokra a mi Urunk Jézus Krisztus örömét és békéjét kérem. Isten áldjon meg benneteket!

____________________________

A Szentatya szavainak összefoglalása

Kedves testvéreim és nővéreim! Nemrégiben Marseille-ben tett látogatásom egybeesett a mediterrán országok civil és vallási vezetőinek, valamint sok fiatalnak a jelentős találkozójának a befejezésével. A Találkozó témája, „A remény mozaikja”, a szabadság reményére utalt, amely a migránsokat arra ösztönzi, hogy veszélyes utakat vállaljanak, de arra is, hogy Európának is szüksége van a jövőjébe vetett megújult reményre. A mediterrán térség, amely három kontinenst és sokféle kultúrát foglal magába, különösen a kényszermigrációk idején arra hivatott, hogy „a civilizáció és a béke műhelye” legyen egy emberibb és testvéribb világ szolgálatában. A találkozó ezért megerősítette mind a kivándorláshoz való jog, mind a ki nem vándorláshoz való jog tiszteletben tartásának fontosságát, valamint a jelenlegi migrációs minták fényében a biztonság, a befogadás és az integráció megfelelő struktúráinak sürgős szükségességét. Különösen a fiatalok segítsenek összeállítani a „remény mozaikját”, amely a mediterrán világ jelenét és jövőjét jelenti, és lássák ezt a reményt tükröződni a messziről jött testvéreik arcán.

Forrás: https://www.vatican.va/content/francesco/en/audiences/2023/documents/20230927-udienza-generale.html