Ferenc pápa katekézise Általános kihallgatásA kanadai Apostoli út

Napi Ima5 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
03
Ferenc pápa katekézise Általános kihallgatás A kanadai Apostoli út

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ma szeretnék megosztani veletek néhány gondolatot az elmúlt napokban Kanadába tett apostoli utamról. Ez nem olyan volt, mint a többi út. Valójában a fő motivációja az volt, hogy találkozzam az őslakosokkal, hogy kifejezzem velük való közelségemet és bánatomat, és bocsánatot kérjek –bocsánatot kérjek – a károkért, amelyeket azok a keresztények – köztük sok katolikus – okoztak nekik, akik a múltban együttműködtek az akkori kormányokkal a bennszülöttekkel szembeni kényszerű asszimilációs és jogfosztási politikájában.

Ebben az értelemben Kanada egy új oldal, egy új lap írása felé indult el azon az úton, amelyen az Egyház már jó ideje az őslakosokkal együtt jár. Valóban, az út jelszava: „Együtt járni” ezt valamennyire megvilágítja. A megbékélés és gyógyulás útja ez, amely történelmi ismereteket, a túlélők meghallgatását, tudatosságot és mindenekelőtt megtérést, gondolkodásmódbeli változást feltételez. Ez a mélyreható vizsgálat azt mutatja, hogy egyrészt az Egyház egyes tagjai az őslakos népek méltóságának leghatározottabb és legbátrabb támogatói közé tartoztak, akik védelmükre keltek, és hozzájárultak nyelvük és kultúrájuk megismertetéséhez; másrészt viszont sajnos nem volt hiány olyan keresztényekből, papokból, szerzetes és laikus férfiakból és nőkből egyaránt, akik olyan programokon vettek részt, amelyekről ma már látjuk, hogy elfogadhatatlanok és az evangéliummal is ellentétesek voltak. Ezért mentem el hozzájuk, hogy bocsánatot kérjek az Egyház nevében.

Ez tehát egy bűnbánati zarándoklat volt. Sok örömteli pillanattal járt együtt, de az általános jelentése és hangneme az elmélkedés, a bűnbánat és a megbékélés volt. Négy hónappal ezelőtt a Vatikánban külön csoportokban fogadtam az őslakos népek képviselőit: összesen hat alkalommal, hogy egy kissé felkészüljek erre a mostani találkozóra.

A zarándoklatnak három fő állomása volt: az első Edmontonban, az ország nyugati részén. A második, Québecben, keleten. A harmadik pedig északon, Iqaluitban, talán 300 kilométerre a sarkkörtől. Az első találkozóra Maskwacisban, a „Medve Hegyeken” került sor, ahol a fő őslakos csoportok vezetői és tagjai gyűltek össze az ország minden részéből: Első Nemzedékek, Métisek és Inuitok. Együtt emlékeztünk : e népek ezeréves történelmének jó emlékezetére, összhangban a földjükkel. Ez az egyik legszebb dolog az őslakos népeknél, a földdel való harmónia. Soha nem bánnak rosszul a teremtéssel, soha. Harmóniában élnek a földdel. Felidéztük a bántalmazás fájdalmas emlékét, amelyet a bentlakásos iskolákban is elszenvedtek a kulturális asszimilációs politika következtében.

Az emlékezés után utunk második lépése a megbékélés volt. Nem megalkuvás közöttünk – ez illúzió, mise en scene lenne –, hanem engedni, hogy megbékéljünk Krisztus által, aki a mi békénk. (vö. Ef 2,14 ) Ebben a viszonyítási pontunk a fa kép volt, amely központi szerepet játszik az őslakosok életében és szimbolikájában.

Emlékezés, megbékélés, és ezek eredményeként gyógyulás. Az utazás harmadik lépését a Szent Anna tó partján tettük meg, pontosan Szent Joachim és Anna ünnepének napján. Mindannyian meríthetünk Krisztusból, a az élet forrásából, és ott, Jézusban megtapasztaltuk az Atya sebeket gyógyító és bűnöket megbocsátó közellétét.

Az emlékezésnek, a megbékélésnek és a gyógyulásnak ebből az útjából remény születik az Egyház számára Kanadában és mindenütt. Elénk jön az emmauszi tanítványok képe, akik a feltámadt Jézussal, vele és miatta járva a kudarcból a reménységbe jutottak. (vö. Lk 24,13-35) Hányszor jártak végig Krisztus tanítványai a történelem során ezen az emmauszi úton!

Ahogy az elején említettem, az őslakosokkal való közös utazás képezte ennek az apostoli útnak a gerincét. A két találkozó a helyi Egyházzal és az ország hatóságaival, akiknek ismételten szeretném kifejezni őszinte köszönetemet nagy vendégszeretetükért és a szívélyes fogadtatásukért, amelyben engem és munkatársaimat részesítettek. Ugyanezt mondhatom a püspököknek is. A kormányzók, az őslakos vezetők és a diplomáciai testület előtt megerősítettem a Szentszék és a helyi katolikus közösségek aktív szándékát az őslakos kultúrák népszerűsítésére, megfelelő lelki utakkal és tekintettel a népek szokásaira és nyelveire. Ugyanakkor megállapítottam, hogy a gyarmatosító gondolkodásmód napjainkban az ideológiai gyarmatosítás különféle formáiban van jelen, fenyegeti a népek hagyományait, történelmét, vallási kötelékeit, eltörli a különbségeket, csak a jelenre összpontosít, és gyakran figyelmen kívül hagyja a leggyengébbek és legsérülékenyebbek iránti kötelességeket. Ezért szükség van az egészséges egyensúly helyreállítására, a harmónia helyreállítására, ami több, mint egyensúly, ez valami más; a modernitás és az ősi kultúrák, a szekularizáció és a lelki értékek harmóniájának helyreállítása. Ez pedig közvetlenül az Egyház küldetését célozza, amelyet az egész világra küldtek, hogy tanúságot tegyen egy egyetemes testvériségről, amely tiszteli és előmozdítja a helyi értékeket azok sokrétű gazdagságával. (vö. Fratelli tutti enciklika, 142-153) Már elmondtam, de szeretném újból megerősíteni köszönetemet a polgári hatóságoknak, a főkormányzó úrnak, a miniszterelnök úrnak, azon helyek önkormányzatainak, ahol jártam: nagyon köszönöm, hogy segítettek abban, hogy mindez megtörténhessen. Köszönöm a püspököknek, mindenekelőtt köszönöm nekik az egységüket: mindez a mi részünkről azért volt lehetséges, mert a püspökök egységesek voltak, és ahol egység van, ott lehet előre jutni. Ezért szeretném ezt hangsúlyozni, és köszönetet mondani Kanada püspökeinek az egységükért.

Az utolsó találkozást pedig a fiatalokkal és idősekkel az inuitok földjén a remény jellemezte. Biztosíthatom önöket, hogy ezeken a találkozókon, különösen az utolsón, át kellett éreznem azoknak az embereknek a fájdalmát, hogy mit vesztettek el … az idősek, akiknek megszülettek a gyermekeik, és nem tudták, mi lett velük e miatt az asszimilációs politika miatt. Nagyon fájdalmas pillanat volt, de szembe kell néznünk vele: szembe kell néznünk hibáinkkal, bűneinkkel. Kanadában is kulcsfontosságú párost alkotnak a fiatalok és az idősek, a kor jele: a fiatalok és az idősek párbeszédet folytatnak, hogy együtt haladjanak a történelemben az egymással feszült viszonyban álló emlékezés és prófécia között. A kanadai őslakosok népek lelkiereje és békés fellépése legyen példa minden őslakos nép számára, hogy ne zárkózzanak be, hanem ajánlják fel nélkülözhetetlen hozzájárulásukat egy testvéribb emberiséghez, amely tudja, hogyan kell szeretni a teremtést és a Teremtőt, összhangban a teremtéssel és egymással. Köszönet érte.

______________________________________________________________

FELHÍVÁS

Holnap lesz a bejrúti kikötőben történt robbanás második évfordulója. Gondolataim a katasztrofális esemény áldozatainak családjaira és a szeretett libanoni népre irányulnak: imádkozom, hogy mindannyiuknak adjon vigaszt a hit, és vigasztaljon meg a soha el nem rejthető igazságosság és igazság.

Remélem, hogy Libanon a nemzetközi közösség segítségével előre haladhat az „újjászületés” útján, hűséges maradva hivatásához, hogy a béke és a pluralizmus országa legyen, ahol a különböző vallású közösségek testvériségben élhetnek.

________________________________

Különleges üdvözlet

Köszöntöm a mai Audiencián részt vevő angolul beszélő zarándokokat és látogatókat, különösen az Amerikai Egyesült Államokból érkezőket. Rátok és családaitokra a mi Urunk Jézus Krisztus örömét és békéjét kérem. Isten áldjon benneteket!

_________________________________

A Szentatya szavainak összefoglalása

Kedves testvéreim! A közelmúltban Kanadába tett lelkipásztori látogatásomat mélységes vágyam indította el, hogy kifejezzem közelségemet a bennszülött népekhez, és hogy bocsánatot kérjek azon keresztények által elkövetett sérelmekért, akik a múltban együttműködtek az erőszakos asszimiláció politikájában és az akkori kormányok által szorgalmazott jogfosztásban. Bűnbánati zarándoklatkom Edmontonban a múlt őszinte és szomorú emlékével kezdődött, Quebecben a Krisztus keresztje által számunkra megnyert megváltás reményében született megbékélési könyörgéssel folytatódott, majd Iqaluitban magabiztos bizalommal zárult, a feltámadt Úr ereje által lehetővé tett gyógyulásban, hogy mindent megújítson. Látogatásom témája – Együtt járás – az Egyház azon vágyát fejezi ki, hogy elismerje a múlt hibáit, elutasítsa a gyarmatosítás gondolkodásmódját, megbecsülje és támogassa az őslakos kultúrákat, és a modernitás és az ősi kultúrák, a szekularizáció és a spirituális értékek közötti szilárd és harmonikus egyensúly által fémjelzett jövőért dolgozzon, az igazságosság és a hiteles emberi testvériség szolgálatában.

 

Forrás: https://www.vatican.va/content/francesco/en/audiences/2022/documents/20220803-udienza-generale.html

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

További imák

Küldetésünk

Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."