Ferenc pápa Katekézise a megkülönböztetésről A megkülönböztetés elemei 4. Önismeret

Napi Ima10 imádkozás /layout/img/logo.png

Okt
05
Ferenc pápa Katekézise a megkülönböztetésről A megkülönböztetés elemei 4. Önismeret

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Folytassuk a megkülönböztetés témájának vizsgálatát. Legutóbb az Isten iránti ismeretként és bizalomként értelmezett imát vizsgáltuk, mint ennek nélkülözhetetlen elemét. Imádság, nem papagájként. Nem: az imádság, mint Istennel való közösség és bizalom iránta; az Atya gyermekeinek szívből jövő imája. Ezt láttuk a legutóbbi katekézisben. Ma mintegy kiegészítésképpen hangsúlyozni szeretném, hogy a jó megkülönböztetéshez önismeretre is szükség van. Önismeret. Nos, ez nem könnyű! Valójában emberi képességeinket érinti: az emlékezetet, az értelmet, az akaratot, az érzelmeket. Gyakran azért nem tudjuk, hogyan kell megkülönböztetni, mert nem ismerjük eléggé önmagunkat, és így nem tudjuk, mit is akarunk valójában. Sokszor hallottad már: „De az a személy miért nem rendezi az életét? Soha nem tudta, mit akar…” Vannak emberek, akik… Aztán igen, az élete így megy, mert még ő sem tudja, hogy mit akar. Anélkül, hogy eljutnánk ehhez a szélsőséghez, velünk is megesik, hogy nem tudjuk egyértelműen, mit akarunk, nem ismerjük jól magunkat.

A lelki kétségek és hivatásbeli válságok háttere nem ritkán az elégtelen párbeszéd a vallási élet és emberi, értelmi és érzelmi dimenziónk között. Egy lelkiséggel foglalkozó író megjegyezte, hogy a megkülönböztetés témájában milyen sok nehézség ered más jellegű problémákból, amelyeket fel kell ismerni és fel kell tárni. Ez a szerző így ír: „Arra a meggyőződésre jutottam, hogy a valódi megkülönböztetés (és az imádságban való valódi növekedés) legnagyobb akadálya nem Isten felfoghatatlan természete, hanem az a tény, hogy nem ismerjük eléggé, és nem is akarjuk megismerni önmagunkat olyannak, amilyenek valójában vagyunk. Szinte mindannyian álarc mögé bújunk, nemcsak mások előtt, hanem akkor is, ha tükörbe nézünk” (TH. GREEN, Weeds among the Wheat , 1992). Mindannyiunkban megvan az a kísértés, hogy álarcot viseljünk, még saját magunk előtt is.

Isten jelenlétének elfeledése életünkben együtt jár az önmagunkról való tudatlansággal – Isten figyelmen kívül hagyásával és önmagunk figyelmen kívül hagyásával – személyiségjegyeink és legmélyebb vágyaink tudomásul nem vételével.

Önmagunk megismerése nem nehéz, de fáradságos: a lélek türelmes vizsgálatára van hozzá szükség. Megköveteli azt a képességet, hogy megálljunk, „kikapcsoljuk az robotpilótát”, hogy tudatosítsuk cselekvésmódunkat, a bennünk lakozó érzéseket, a minket körülvevő, és gyakran öntudatlanul visszatérő gondolatokat. Ehhez az is szükséges, hogy különbséget tegyünk az érzelmek és a lelki képességek között. Az „úgy érzem” nem azonos a „meg vagyok róla győződve” -vel; „Úgy érzem” nem ugyanaz, mint „akarom”. Ezáltal felismerjük, hogy önmagunkról és a valóságról alkotott képünk időnként kissé torz. Ez a felismerés kegyelem! Valóban, nagyon gyakran megtörténhet, hogy a valósággal kapcsolatos, múltbeli tapasztalatokon alapuló téves meggyőződéseink erősen befolyásolnak bennünket, korlátozva azt a szabadságunkat, hogy az életünkben valóban fontos dolgokra törekedjünk.

Az informatika korszakát élve tudjuk, mennyire fontos a jelszó ismerete ahhoz, hogy bekerüljünk a legszemélyesebb és legértékesebb információkat tároló programokba. De a lelki életnek is megvannak a maga „jelszavai”: vannak olyan szavak, amelyek megérintik a szívet, mert arra utalnak, amire mi a legérzékenyebbek vagyunk. A kísértő, vagyis az ördög jól ismeri ezeket a jelszavakat, és fontos, hogy mi is ismerjük őket, nehogy ott találjuk magunkat, ahol nem szeretnénk lenni. A kísértés nem feltétlenül rossz dolgokat sugall, hanem gyakran véletlenszerűeket, amelyeket túlzottan fontosnak mutat. Ily módon hipnotizál minket az ezen dolgok által keltett vonzalommal, amelyek szépnek mutatkoznak, de csalókák, nem tudják beváltani az ígéretüket, ezért vég ürességet és szomorúságot hagynak bennünk. Az üresség és a szomorúság érzése annak a jele, hogy téves útra léptünk, amely félrevezetett bennünket. Lehetnek például végzettség, karrier, kapcsolatok, csupa önmagában dicséretes dolog, amelyek iránt azonban, ha nem vagyunk szabadok, azt kockáztatjuk, hogy irreális elvárásokat táplálunk magunkban, például, hogy megerősítse az értékünk. Például, ha egy tanulmányra vállalkozol, akkor csak önmagadat akarod népszerűsíteni, a saját érdekeid szolgálatában, vagy a közösséget is szolgálni akarod? Ebben meglátszik mindannyiunk törekvése. Ebből a félreértésből gyakran a legnagyobb szenvedés fakad, mert ezek egyike sem biztosíthatja a méltóságunkat.

Ezért, kedves testvéreim, fontos, hogy ismerjük önmagunkat, ismerjük a szívünk hívószavait, hogy mire vagyunk a legérzékenyebbek, hogy megvédjük magunkat azoktól, akik meggyőző szavakkal jelentkeznek azért, hogy manipuláljanak bennünket, de felismerjük azt is, hogy mi az igazán fontos számunkra, megkülönböztetve azt a jelenlegi divatoktól vagy kirívó, felszínes szlogenektől. Sokszor megérinti a szívünket, ami egy televíziós műsorban valamilyen reklámban elhangzik, és elveszi a szabad döntésünket. Legyünk óvatosak ezzel: szabad vagyok, vagy engedem, hogy pillanatnyi érzések vagy provokációk befolyásoljanak?

Ebben segít a lelkiismeret vizsgálata, de nem a lelkiismeret-vizsgálatról beszélek, amelyet mindannyian végzünk gyónás előtt, ami így szól: „Vétkeztem ebben, abban…”. Nem. A napi általános lelkiismeret-vizsgálatra gondolok: mi történt a szívemben ma? „Sok minden történt…” Mik? Miért? Milyen nyomokat hagytak a szívemben? A lelkiismeretvizsgálat elvégzése, vagyis az a jó szokás, hogy nyugodtan újra gondoljuk, hogy mi történik a napunkban, megtanít észrevenni, hogy értékeléseinkben és döntéseinkben mit tekintünk a legfontosabbnak, mit és miért keresünk, és végül mit találunk. Mindenekelőtt megtanít felismerni, mivel van telve a szívünk. Mitől lakott jól a szívem? Mert csak az Úr erősítheti meg, hogy mennyit érünk. Nap mint nap ezt mondja nekünk a keresztről: azért halt meg értünk, hogy megmutassa, mennyire értékesek vagyunk az ő szemében. Nincs akadály vagy kudarc, ami gyengéd ölelését megakadályozhatná. A lelkiismeret vizsgálata nagy segítség, mert ezáltal látjuk, hogy a szívünk nem egy olyan út, amelyen minden a tudomásunk nélkül halad el. Nem. Meglátjuk: mivel telt a napunk? Mi történt? Mi késztetett reagálásra? Mi szomorított el? Mitől lettem boldog? Mi volt helytelen, ártottam-e másoknak? Meglátjuk az érzéseink által megtett utat, a nyomait a szívemben a nap folyamán. Ne feledd! A minap az imádságról beszélgettünk; ma az öntudatról szólunk.

Az ima és az önismeret lehetővé teszi, hogy egyre szabadabbak legyünk. Ez a szabaddá válás! Ezek a keresztény lét alapelemei, értékes elemek az embernek ahhoz, hogy megtaláljuk a helyünket az életben. Köszönöm.

______________________________________

Különleges üdvözlések

Köszöntöm a mai Audiencián részt vevő angolul beszélő zarándokokat, különösen az Angliából, Skóciából, Norvégiából, Svédországból, Ausztráliából, Indiából, Vietnamból és az Amerikai Egyesült Államokból érkezetteket. Külön köszöntöm a Pápai Beda Főiskola új szeminaristáit és az angliai Katolikus Papok Szövetségét. Mindnyájatokra Krisztus Urunk örömét és békéjét kérem. Isten áldjon!

__________________________

A Szentatya szavainak összefoglalása

Kedves testvéreim! A lelki megkülönböztetésről szóló folyamatos katekézis sorozatunk folytatásában az imádság fejlődésének alapvető fontosságát vettük figyelembe. Ma az ima fontos kiegészítéseként az önismeret növekedésének szükségességét vizsgáljuk. Önmagunk megismerése nem könnyű; őszinteséget és a szívünk mélyére való türelmes leszállást igényel. Az önismeret maga is Isten kegyelmének gyümölcse, amely arra késztet bennünket, hogy feladjuk illúzióinkat, megértsük, kik is vagyunk valójában, és elfogadjuk a számunkra valódi boldogságot hozó dolgokat. Valójában megtanuljuk azokat, a legmélyebb énünk felé kaput nyitó „jelszavakat”, és azokat az utakat, amelyek elvezethetnek bennünket a tartós lelki örömhöz és beteljesüléshez, engedelmeskedve Isten kegyelmes akaratának. Az önmagunkba való imádságos betekintéshez, és így a hiteles megkülönböztetéshez nagy segítség az éjszakai lelkiismeret-vizsgálat hagyományos gyakorlata. A napi ima és önismeret által könnyebben felismerjük az Úr életünkre vonatkozó tervét, és jobban értékeljük méltóságunkat és szabadságunkat a mi mennyei Atyánk szeretett gyermekeiként.

 

Forrás: https://www.vatican.va/content/francesco/en/audiences/2022/documents/20221005-udienza-generale.html

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

További imák

Küldetésünk

Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."