Ferenc pápa katekézise, A Lélek és a menyasszony Szentlélek vezeti Isten népét reményünk Jézus felé1. Isten Lelke lebegett a vizek felett

Napi Ima7 imádkozás /layout/img/logo.png

Máj
29
Ferenc pápa katekézise, A Lélek és a menyasszony Szentlélek vezeti Isten népét reményünk Jézus felé 1. Isten Lelke lebegett a vizek felett

Kedves testvéreim, jónapot kívánok!

Ma ezzel a katekézissel egy elmélkedési ciklust kezdünk, melynek témája: „A Lélek és a menyasszony” - a menyasszony az Egyház - „A Szentlélek vezeti Isten népét Jézus, a mi reménységünk felé”. Ezt az utat az üdvösségtörténet három nagy szakaszán keresztül fogjuk megtenni: az Ószövetség, az Újszövetség és az Egyház kora. Tekintetünket mindig Jézusra szegezve, aki a mi reménységünk.

Ezekben az első katekézisekben a Lélekről az Ószövetségben nem fogunk „bibliai régészetet” végezni. Ehelyett azt fogjuk felfedezni, hogy ami az Ószövetségben ígéretként adatott, az Krisztusban teljes mértékben megvalósult. Olyan lesz, mintha a nap útját követnénk a hajnaltól délig.

Kezdjük az egész Biblia első két versével. A Biblia első két verse így hangzik: „Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet. 2A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött.” (Ter 1,1-2). Isten Lelke itt úgy jelenik meg előttünk, mint az a titokzatos erő, amely a világot a kezdeti alaktalan, kihalt és komor állapotból a rendezett és harmonikus állapotba mozdítja. Mert a Lélek harmóniát teremt, harmóniát az életben, harmóniát a világban. Más szóval, Ő az, aki a világot a káoszból a kozmoszba, vagyis a zűrzavarból valami szép és rendezett dologgá teszi. Tulajdonképpen ez a jelentése a görög kosmos szónak, valamint a latin mundus szónak is, vagyis valami szép, valami rendezett, tiszta, harmonikus, mert a Lélek a harmónia.

A Szentléleknek a teremtésben való működésére vonatkozó, még mindig homályos utalás a következő kinyilatkoztatásban válik pontosabbá. Egy zsoltárban ezt olvassuk: „Az Úr szavára lettek az egek, s szája leheletére az ég seregei.” (Zsolt 33,6); és még egyszer: „Ám ha kiárasztod lelkedet, fölébrednek, és megújítod a föld színét.” (Zsolt 104,30).

Ez a fejlődési irányvonal nagyon világossá válik az Újszövetségben, amely a Szentlélek beavatkozását írja le az új teremtésben, pontosan azokat a képeket használva, amelyekről a világ keletkezésével kapcsolatban olvashatunk: a galamb, amely Jézus keresztségénél a Jordán vize felett lebeg (vö. Mt 3,16); Jézus, aki a Felsőházban a tanítványokra lehel, és azt mondja: „Vegyétek a Szentlelket” (Jn 20,22), ahogyan kezdetben Isten lehelte Ádámra a leheletét (vö. Gen 2,7).

Pál apostol egy új elemet vezet be a Szentlélek és a teremtés e kapcsolatába. Egy olyan világegyetemről beszél, amely „sóhajtozik és vajúdik” (vö. Róm 8,22). Az ember miatt szenved, aki „a mulandóság szolgai állapotának” vetette alá (vö. 20-21. v.). Ez a valóság közelről érint minket, és drámai módon érint minket. Az apostol a teremtés szenvedésének okát az emberiség romlottságában és bűnében látja, amely az Istentől való elidegenedésbe sodorta. Ez ma is ugyanúgy igaz, mint akkor. Látjuk azt a pusztítást, amelyet az emberiség okozott, és továbbra is okoz a teremtésnek, különösen annak azon része, amely nagyobb mértékben képes kihasználni erőforrásait.

Assisi Szent Ferenc mutat nekünk egy kiutat, egy gyönyörű utat, egy kiutat, hogy visszatérjünk a Lélek harmóniájához: a szemlélődés és a dicsőítés útját. Azt akarta, hogy a teremtményekből felcsendüljön a Teremtőt dicsőítő ének. Felidézzük: „Laudato sí, mi Signore...” Assisi Ferenc énekét.

Az egyik zsoltár (18,2 [19,1]) azt mondja: „Az egek hirdetik Isten dicsőségét”, de férfiakra és nőkre van szükség, hogy hangot adjanak ennek a néma kiáltásnak. A mise „Sanctus”-ában minden alkalommal megismételjük: „Ég és föld telve van a te dicsőségeddel”. Úgyszólván „terhesek” vele, de szükségük van egy jó bába kezére, aki megszüli ezt a dicséretet. A mi hivatásunk a világban - emlékeztet bennünket ismét Pál apostol -, hogy 'az ő dicsőségének dicsérete' legyünk (Ef 1,12). Az, hogy a szemlélődés örömét a birtoklás öröme elé helyezzük. Senki sem örült jobban a teremtményeknek, mint Assisi Ferenc, aki nem akarta birtokolni egyiket sem.

Testvéreim, a Szentlélek, aki kezdetben a káoszt kozmosszá változtatta, azon munkálkodik, hogy ezt az átalakulást minden emberben véghezvigye. Ezékiel próféta által Isten ezt ígéri: „Új szívet adok nektek és új lelket oltok belétek … Az én lelkemet oltom belétek” (Ez 36,26-27). Mert a mi szívünk hasonlít ahhoz az elhagyatott, sötét mélységhez, amely a Teremtés könyvének első verseiben olvasható. Ellentétes érzések és vágyak kavarognak benne: a test és a lélek érzései. Bizonyos értelemben mindannyian azok vagyunk, akik „az önmagával meghasonlott ország”, amelyről Jézus beszél az evangéliumban (vö. Mk 3,24). Magunkban azt mondhatjuk, hogy külső káosz van - társadalmi káosz, politikai káosz. Gondolunk a háborúkra, gondolunk a sok fiúra és lányra, a sok társadalmi igazságtalanságra. Ez a külső káosz. De van egy belső káosz is: mindannyiunk belső káosza. Az előbbit nem lehet meggyógyítani, hacsak nem kezdjük el meggyógyítani az utóbbit! Testvérek, tegyünk azért, hogy belső zűrzavarunkból a Szentlélek tisztasága legyen. Isten ereje az, ami ezt teszi, és mi nyissuk meg a szívünket, hogy Ő ezt megtehesse.

Ez az elmélkedés ébressze fel bennünk a vágyat, hogy megtapasztaljuk a Teremtő Lelket. Az Egyház több mint egy évezreden át az ajkunkra tette a kiáltást, hogy kérjünk: „Veni creator Spiritus! Jöjj, ó Teremtő Lélek! Látogasd meg elménket. Töltsd meg mennyei kegyelemmel a szíveket, amelyeket te teremtettél”. Kérjük a Szentlelket, hogy jöjjön el hozzánk, és tegyen minket új emberré, a Lélek újdonságával. Köszönöm!

_____________________________

Különleges üdvözlet

Szeretném imáimról biztosítani a Pápua Új-Guineában néhány falun végigsöprő nagy földcsuszamlás áldozatait. Az Úr vigasztalja meg a családtagokat, azokat, akik elvesztették otthonukat, és a pápua népet, akikkel, ha Isten is úgy akarja, jövő szeptemberben találkozom.

Múlt vasárnap Novarában boldoggá avatták Joseph Rossi atyát, papot és vértanút, a szeretet buzgó plébánosát. A II. világháború tragikus időszakában sem hagyta magára a nyájat, hanem vérét is kiontva védte azt. Hősies tanúságtétele segítsen bennünket abban, hogy az élet megpróbáltatásait szilárdan viseljük. Tapsoljuk meg az új boldogot.

Szívélyesen köszöntöm az olaszul beszélő zarándokokat. Külön köszöntöm a bergamói papokat, akik felszentelésük 25. évfordulójáról emlékeznek meg, és bátorítom őket, hogy tartsanak ki az Úr hívásához való hűségben és az evangélium örömteli szolgálatában. Ezek a „Bergamaschi” [bergamóiak] jó papok hírében állnak, ugye? Előre, bátran! Üdvözlöm a Liege-i Kereszt Leányait is, akik most ünneplik általános káptalanjukat, és arra buzdítom őket, hogy erősítsék meg vallási eszményeiket, hogy még nagylelkűbben fejezzék ki odaadásukat Isten és testvéreik iránt.

Szeretettel köszöntöm a solopacai híveket, a „Grosseto 1912” Sportegyesületet, a Cecchignola-i Hadsereg Jelzőparancsnokság katonáit és a Nettuno-iakat.

Végül gondolataim a fiatalokra, a betegekre, az idősekre és az ifjú házasokra irányulnak. Ma ünnepeljük VI. Szent Pál liturgikus emléknapját, a Krisztus, az Egyház és az emberiség iránti szeretettől égő lelkipásztorét. Ez az évforduló segítsen mindenkinek, hogy újra felfedezze a kereszténység örömét, és ösztönözze a szeretet civilizációjának építése iránti megújult elkötelezettségre. Kérem, ha van egy kis idejük, olvassák el VI. Pál „Evangelii nuntiandi” című levelét, amely ma is aktuális.

Gondolataim a meggyötört Ukrajnához szólnak. A minap kisfiúkat és kislányokat fogadtam, akik égési sérüléseket szenvedtek, elvesztették a lábukat a háborúban: a háború mindig kegyetlen. Ezeknek a kisfiúknak és kislányoknak el kell kezdeniük járni, műkarokkal kell mozogniuk... elvesztették a mosolyukat. Nagyon rossz, nagyon szomorú, amikor egy gyermek elveszíti a mosolyát. Imádkozzunk az ukrán gyermekekért.

Ne feledkezzünk meg Palesztináról és Izraelről sem, akik oly sokat szenvednek: legyen vége a háborúnak.

Ne feledkezzünk meg Mianmarról és annyi más országról, ahol háború dúl.

A gyermekek szenvednek, a háborús gyermekek szenvednek. Imádkozzunk az Úrhoz, hogy legyen közel mindenkihez, és adja meg nekünk a béke kegyelmét. Ámen.

Áldásom mindenkinek!

______________________

A Szentatya szavainak összefoglalása

Kedves testvéreim! Ma egy új katekézis-sorozatot kezdünk „A Lélek és a Menyasszony” címmel, amely arra összpontosít, hogy a Szentlélek hogyan vezeti Isten népét az üdvösségtörténet során. Isten Lelke kezdettől fogva munkálkodik, rendet és szépséget hozva a káoszból. Ez a folyamatos átalakulás Jézus Krisztusban teljesedik ki. Szent Pál azt mondja nekünk, hogy „a teremtés gyötrődésben nyög” (Róm 8,22), ez a valóság továbbra is igaz, és hangsúlyozza, hogy mind a belső, mind a külső káoszunkkal foglalkoznunk kell. Ennek fényében Assisi Szent Ferenc a szemlélődést és a dicsőítést ajánlja gyógyírként, és megmutatja, hogyan lehet szabadon átölelni a teremtést. Hívjuk hát Isten Lelkét az életünkbe, hogy átalakítsa szívünket és meggyógyítsa világunkat: „Jöjj Szentlélek, jöjj el Teremtő, világosítsd meg elménket és töltsd be mennyei kegyelemmel a szíveket, amelyeket te teremtettél”

 

Forráshttps://www.vatican.va/content/francesco/en/audiences/2024/documents/20240529-udienza-generale.html

 

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

További imák

Küldetésünk

Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."