Kedves testvéreim, jónapot kívánok!

Ma a harmadik teológiai erényről, a szeretetről fogunk beszélni. A másik kettő, emlékezzünk, a hit és a remény volt: ma a harmadikról, a szeretetről fogunk beszélni. Ez a csúcspontja annak az egész útnak, amelyet az erényekről szóló katekézisekkel tettünk meg. A szeretetre gondolni azonnal kitágítja a szívet, és kitágítja az elmét, felidézi Szent Pál ihletett szavait a Korinthusiakhoz írt első levélben. E csodálatos himnusz befejezéseként Szent Pál a teológiai erények hármasát idézi, és felkiált: „Addig megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három; de közülük a legnagyobb a szeretet.” (1Kor 13,13).

Pál egy olyan közösséghez intézi ezeket a szavakat, amely a testvéri szeretet terén minden más, mint tökéletes: a korinthusi keresztények meglehetősen pereskedőek voltak, belső megosztottság volt tapasztalható, és voltak olyanok, akik mindig azt állították, hogy nekik van igazuk, és nem hallgattak másokra, mert alsóbbrendűnek tartották őket. Pál emlékezteti őket, hogy a tudás felfuvalkodik, míg a szeretet épít (vö. 1Kor 8,1). Az apostol ezután egy olyan botrányról számol be, amely még a keresztény közösség maximális egységének pillanatát, az „úrvacsorát”, az eucharisztikus ünneplést is érinti: még ott is vannak megosztottságok, és vannak, akik ezt kihasználva esznek és isznak, kirekesztve azokat, akiknek nincs semmijük (vö. 1 Kor 11,18-22). Ezzel szemben Pál kemény ítéletet mond: „Amikor együtt összegyűltök, nem az Úr vacsoráját eszitek” (20. v.), más, pogány szertartásotok van, ami nem az Úr vacsorája.

Ki tudja, talán a korinthusi közösségben senki sem gondolta, hogy bűnt követett el, és az apostol e kemény szavai kissé érthetetlenül hangzottak számukra. Valószínűleg mindannyian meg voltak győződve arról, hogy jó emberek, és ha a szeretetről kérdezték volna őket, azt válaszolták volna, hogy a szeretet bizonyára nagyon fontos érték számukra, akárcsak a barátság vagy a család. Napjainkban is sok „influencer” ajkán és sok dal refrénjében szerepel a szeretet. Sokat beszélünk a szeretetről, de mi is az a szeretet?

„De a másik szeretet?” - kérdezi Pál a korinthusi keresztényektől. Nem az a szeretet, amelyik felemelkedik, hanem az, amelyik leereszkedik; nem az, amelyik elvesz, hanem az, amelyik ad; nem az, amelyik megjelenik, hanem az, amelyik elrejtőzik. Pál aggódik amiatt, hogy Korinthusban - ahogyan közöttünk ma is – zűrzavar uralkodik, és hogy valójában nyoma sincs a szeretet teológiai erényének, annak, amely csak Istentől származik számunkra. És ha még szavakban mindenki azt bizonygatja is, hogy jó ember, hogy szereti a családját és a barátait, a valóságban nagyon keveset tudnak Isten szeretetéről.

Az ókeresztényeknek több görög szó állt rendelkezésükre a szeretet meghatározására. Végül az „agapé” szó alakult ki, amelyet általában „szeretet”-nek fordítunk. Mert valójában a keresztények a szeretet minden formájára képesek a világon: ők is szerelembe esnek, többé-kevésbé úgy, ahogy ez mindenkivel megtörténik. Ők is megtapasztalják a barátságban érzett jóindulatot. Ők is érzik a hazájuk iránti szeretetet és az egész emberiség iránti egyetemes szeretetet. De van egy nagyobb szeretet, egy olyan szeretet, amely Istentől származik és Isten felé irányul, amely lehetővé teszi számunkra, hogy szeressük Istent, hogy barátai legyünk, és lehetővé teszi számunkra, hogy úgy szeressük felebarátunkat, ahogyan Isten szereti őt, azzal a vággyal, hogy megosszuk a barátságot Istennel. Ez a szeretet Krisztus miatt oda vezet bennünket, ahová emberileg nem mennénk: ez a szeretet a szegények iránt, azok iránt, akik nem szerethetők, akik nem törődnek velünk és nem hálásak. Ez a szeretet az iránt, akit senki sem szeretne, még az ellenségünk iránt is. Még az ellenség iránt is. Ez „teológiai”: ez Istentől származik, ez a Szentlélek munkája bennünk.

Jézus hirdeti a hegyi beszédben: „Mert ha csak azokat szeretitek, akik benneteket is szeretnek, milyen hálát várhattok érte? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Mert ha azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen hálára számíthattok? Hisz így a bűnösök is tesznek jót” (Lk 6,32-33). És így zárja a beszédet: „Szeressétek inkább ellenségeiteket” – ellenségeinkről rosszat szoktunk mondani – „Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, a Magasságosnak lesztek a fiai, hisz ő is jó a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz.” (35. v.). Emlékezzünk erre: „Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok”. Ezt ne felejtsük el!

Ezekben a szavakban a szeretet teológiai erényként mutatkozik meg, és a 'carità' nevet veszi fel. A szeretet mint 'carità'. Azonnal rájövünk, hogy ezt a szeretetet nehéz, sőt lehetetlen gyakorolni, ha valaki nem Istenben él. Emberi természetünk spontán szeretetre késztet bennünket, ami jó és szép. Egy eszmény vagy egy nagy szeretet nevében még nagylelkűek is lehetünk, és hősies tetteket is véghezvihetünk. De Isten szeretete túlmutat ezeken a kritériumokon. A keresztény szeretet átöleli azt, ami nem szerethető, megbocsátást kínál – milyen nehéz is megbocsátani! Mennyi szeretet kell a megbocsátáshoz! – A keresztény szeretet megáldja azokat, akik átkozódnak, míg mi, ha egy sértéssel vagy átokkal szembesülünk, megszoktuk, hogy egy újabb sértéssel, egy újabb átokkal válaszolunk. Ez a szeretet olyan szenvedélyes, hogy szinte lehetetlennek tűnik, és mégis ez az egyetlen, ami megmarad belőlünk. A szeretet az a „szűk kapu”, amelyen át kell mennünk, hogy beléphessünk Isten országába. Mert az élet alkonyán nem a nemes szeretet alapján fognak megítélni bennünket; pontosan a szeretet, a valódi szeretet alapján fognak megítélni bennünket. Jézus ezt mondja nekünk, ami olyan gyönyörű: „Bizony, bizony mondom nektek, amint e legkisebb testvéreim közül egynek is megtettétek, nekem tettétek” (Mt 25,40). Ez a gyönyörűség, a legnagyobb dolog a szeretetben. Előre és kitartás!

_____________________________

Különleges üdvözlet

Köszöntöm a mai audiencián részt vevő angol nyelvű zarándokokat és látogatókat, különösen a Szentszékkel foglalkozó brit parlamenti csoport képviselőit, valamint az Ugandából, Ausztráliából, Indiából, a Fülöp-szigetekről, Vietnamból, Kanadából és az Amerikai Egyesült Államokból érkezett csoportokat. Miközben pünkösd ünnepére készülünk, a Szentlélek ajándékainak gazdag kiáradását kérem rátok és családotokra. Az Úr áldjon meg mindnyájatokat!

______________________

A Szentatya szavainak összefoglalása

Kedves testvéreim, a teológiai erényekről szóló folyamatos katekézisünkben most a szeretethez, a legnagyobb erényhez fordulunk (1Kor 13,13). A szeretet több mint puszta barátság, a család iránti ragaszkodás vagy a mások iránti jóindulat, a szeretet Isten ajándéka, amely arra irányul, hogy mindenekfelett szeressük őt és felebarátunkat, mint önmagunkat. A Szentlélek kegyelmével és Krisztus megváltó szeretetének ereje által képesek vagyunk úgy szeretni egymást, hogy az felülmúlja természetes hajlamainkat. A keresztény szeretetet vagy agapét úgy éljük meg, hogy szeretjük a szegényeket, a szerethetetlent és azokat, akik nem szeretnek minket, megbocsátunk mindazoknak, akik megbántottak minket, és megáldjuk azokat, akik átkoznak minket (Lk 6,28). Legyünk a keresztény szeretet hordozói minden ember számára, nagylelkűséggel és alázatos szolgálattal tanúságot téve Isten iránti szeretetünkről.

Forrás: https://www.vatican.va/content/francesco/en/audiences/2024/documents/20240515-udienza-generale.html