Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Múlt héten keddtől csütörtökig  Kazahsztánba, Közép-Ázsia hatalmas országába utaztam, a Világ- és Hagyományos Vallások Vezetőinek hetedik kongresszusára. Ismételten köszönetet mondok a köztársasági elnöknek és Kazahsztán többi hatósági emberének a szívélyes fogadtatásért és a szervezésben nyújtott nagylelkű erőfeszítésekért. Őszintén köszönöm a püspököknek és minden munkatársuknak az általuk végzett nagyszerű munkát, és különösen azt az örömöt, amit az adott, hogy találkozhattam velük és mindannyiukat együtt láthattam.

Mint mondtam, az utazásom fő oka az volt, hogy részt vegyek a Világ- és Hagyományos Vallások Vezetőinek a kongresszusán. Ezt a kezdeményezést 20 éve rendezik meg a találkozásnak és a párbeszédnek, és így a béke és az emberi testvériség előmozdításának helyszínéül szolgáló ország hatóságai, jelen esetben vallási szinten vezető szereplőként mutatkozva be a világnak. Most rendezték meg a kongresszust hetedik alkalommal. Egy 30 éve független ország már hét alkalommal rendezett ilyen kongresszust, háromévente egyet. Ez azt jelenti, hogy a vallásokat helyezik az erőfeszítések középpontjába egy olyan világ építéséért, ahol meghallgatjuk egymást, és tiszteletben tartjuk egymás sokféleségét. Ez nem relativizmus, nem, hanem meghallgatás és tisztelet. Ezért dicséret illeti az ateista rezsim igájából kiszabadult kazah kormányt, amely most miközben egyértelműen a fundamentalizmus és a szélsőségesség elítélését javasolja… anélkül, hogy összezavarná vagy szétválasztaná őket. Ez kiegyensúlyozott és egységre törekvő álláspont.

A Kongresszus megvitatta és jóváhagyta a 2019 februárjában Abu Dhabiban aláírt, az emberek testvériségéről folytatásának tekinthető zárónyilatkozatot. Szeretem ezt a lépést egy messziről induló utazás gyümölcseként értelmezni: természetesen a Szent II. János Pál által 1986-ban Assisiben összehívott történelmi Vallásközi Béketalálkozóra gondolok, amelyet olyan emberek, akikből a távlatokra látás hiányzott, bíráltak; Velük szemben Szent XXIII. János és Szent VI. Pál távolba tekintő látásmódjára gondolok; és más vallások nagy lelkeire is – most csupán Mahatma Gandhit említem. De hogyan ne emlékeznénk meg annyi mártírról, minden korú, nyelvű és nemzetű férfiról és nőről, akik életükkel fizettek a béke és testvériség Istenéhez való hűségükért? Tudjuk: fontosak az ünnepélyes pillanatok, de ilyenkor a mindennapi elkötelezettség, a konkrét tanúságtétel az, ami egy mindenki számára jobb világ építésére vezet.

A kongresszuson kívül ez az út lehetőséget nyújtott arra is, hogy találkozzam a Kazah hatóságokkal és az ott élő egyházzal.

A köztársasági elnök meglátogatása után – akinek ezúton is köszönöm a kedvességét – az új hangversenyterembe mentünk, ahol a politikai vezetőkkel, a civil társadalom és a diplomáciai testület képviselőivel beszélgethettem. Hangsúlyoztam Kazahsztán elhivatottságát arra, hogy a találkozás országa legyen: valójában körülbelül százötven népcsoport – százötven népcsoport! – létezik egymás mellett, és több mint nyolcvan nyelven beszélnek. Ezt a földrajzi adottságaiból és történelméből fakadó hivatást – a találkozás, a kultúra, a nyelv országának létét – bátorítást és támogatást érdemlő útként üdvözölték és fogadták el. Azt is reméltem, hogy folytatódhat egy egyre érettebb demokrácia építése, amely képes hatékonyan reagálni a társadalom egészének szükségleteire. Ez egy nehéz, hosszú időt igénybe vevő feladat, de azt már most el kell ismerni, hogy Kazahsztán nagyon pozitív döntéseket hozott, például nemet mondott az atomfegyverekre, és jó energia- és környezetvédelmi politikát alakított ki. Ez bátor dolog volt. Amikor ez a tragikus háború eljuthat odáig, hogy egyesek atomfegyverekre gondolnak, erre az őrületre, ez az ország a kezdetektől fogva nemet mond az atomfegyverekre.

Ami az egyházat illeti, nagyon örültem, hogy egy boldog, örömteli, lelkesedéssel teli emberek közösségével találkozhattam. A katolikusok kevesen vannak ebben a hatalmas országban. De ez az állapot, ha hittel éljük meg, evangéliumi gyümölcsöket hozhat: mindenekelőtt a kicsinység áldását, a kovász, a só és a világosság áldását, amely kizárólag az Úrra támaszkodik, nem pedig valamiféle emberi tekintélyre. Sőt, a számbeli szűkösség a más felekezetű keresztényekkel való kapcsolatok fejlesztésére és a mindenkivel való testvériségre hív. Tehát ez egy kis nyáj, igen, de nyitott, nem zárt, nem védekező, nyitott és bízik a Szentlélek működésében, aki szabadon fúj, ott ahol és ahogy akar. Megemlékeztünk arról a szürke részről is, a vértanúkról, Isten szent népének mártírjairól, akik évtizedeken át ateista elnyomást szenvedtek, egészen a harminc évvel ezelőtti felszabadulásig, akik az üldözések hosszú időszaka alatt; a hitért oly sokat szenvedett férfiak és nők. Meggyilkolták, megkínozták, bebörtönözték őket a hitükért.

Ezzel a kicsiny, de örömteli nyájjal ünnepeltük az Eucharisztiát, szintén a Nur Sultanban, az Expo 2017 téren, ultramodern építészettel körülvéve. A Szent Kereszt ünnepe volt. Ez pedig arra késztet bennünket, hogy elgondolkodjunk: egy olyan világban, amelyben összefonódik a haladás és a visszafejlődés, Krisztus keresztje marad az üdvösség horgonya: a remény jele, amely nem okoz csalódást, mert az alapja Isten irgalmas és hűséges szeretete. Hálát adunk Neki ezért az útért, egyúttal imádkozunk azért, hogy gyümölcsökben gazdag termése legyen Kazahsztán jövője és a zarándokegyház élete számára. Köszönöm.

________________________________________________

FELHÍVÁSOK

Ma van az Alzheimer-kór világnapja, amely olyan sok embert érint, akik gyakran a társadalom peremére szorulnak emiatt. Imádkozzunk az Alzheimer-kórban szenvedőkért, családjaikért és azokért, akik szeretettel gondoskodnak róluk, hogy egyre több támogatást és segítséget kapjanak. Ebbe az imába az itt képviselt hemodialízissel, dialízissel és transzplantációval foglalkozókat is bele foglalom.

Szeretném megemlíteni a szenvedő Ukrajnában uralkodó szörnyű helyzetet is. Krajewski bíboros negyedszer járt ott. Tegnap felhívott, ott tartózkodik, segít Odessza környékén és közellétét biztosítja. Beszélt nekem ennek a népnek a fájdalmáról, a kegyetlenségről, a szörnyűségekről, a talált megkínzott holttestekről. Csatlakozzunk ehhez az oly nemes és mártíromságát élő néphez.

______________________________________________________________

Külön üdvözlet

Köszöntöm a mai Audiencián részt vevő angolul beszélő zarándokokat és látogatókat, különös tekintettel az angliai, dániai, norvégiai, jeruzsálemi és az amerikai egyesült államokbeli csoportokra.  Külön köszöntöm a papi képzésüket itt, Rómában megkezdő Venerable English College új szeminaristáit. Mindannyiótoknak és családotoknak örömet és békét kérek a mi Urunk Jézus Krisztusban.

______________________________________________

A Szentatya szavainak összefoglalása

Kedves Testvéreim! A közelmúltbeli kazahsztáni apostoli utamat követően még egyszer köszönetemet fejezem ki a köztársasági elnöknek, a polgári hatóságoknak, a püspököknek és a világi híveknek, valamint a számos önkéntesnek a szívélyes fogadtatásért. Látogatásom elsődleges célja az volt, hogy részt vegyek a Világ- és Hagyományos Vallások Vezetőinek hetedik kongresszusán, amelynek célja a béke és az emberi testvériség előmozdítása világunkban. Ez a találkozó a zárónyilatkozattal együtt egy újabb lépést jelent a vallások közötti párbeszéd útján, az 1986-os Assisi történelmi találkozóval elkezdődött utat. Ez magában foglalja a 2019-ben Abu-Dzabiban az emberi testvériségről aláírt dokumentumot is. Amikor ezekről a nemes erőfeszítésekről beszélünk, emlékeznünk kell arra a sok különböző nemzetiségű és származású mártírra is, akik mindennapi életükben hűséges tanúbizonyságot tettek Isten vágyáról, hogy béke és testvériség legyen gyermekei között. Amellett, hogy bátorítottam a nemzetet a találkozás országaként való hivatásában, találkozhattam a helyi egyház tagjaival is. Ez a kicsi, de hűséges nyáj, amelyet szentjeinek, különösen az üldöztetés éveiben nyújtott példája megerősít, nyitott a Szentlélek sugallataira. Valóban, találó volt, hogy a remény és az üdvösség végső jelévé vált szenvedés és halál eszköze, a Szent Kereszt felmagasztalása ünnepén miséztünk együtt. Imádkozzunk, hogy Isten bőségesen áldja meg Kazahsztán népét és a zarándokegyház életét ezen a földön.

Forrás: https://www.vatican.va/content/francesco/en/audiences/2022/documents/20220921-udienza-generale.html