959   + Ma levelet kaptam Sopoćko atyától névnapi jókívánságokkal.[1] Örültem jókívánságainak, de gyenge egészsége szomorúságra hangolt. Belső felismerés révén már tudtam erről, de nem akartam elhinni. Most azonban, hogy megírta, hiszem, hogy a többi dolog is, melyekről nem írt – valóság. Tehát belső felismerésem nem csapott be. Sopoćko atya azt tanácsolja, húzzak alá mindent, amiről tudom, hogy nem tőlem származik. Arról van szó, amit Jézus mond nekem, amit lelkemben hallok. Lelkiatyám már többször kérte ezt tőlem, de nem volt időm rá, vagy inkább nem tartottam sürgősnek. – De honnan tudja, hogy nem tettem ezt meg? Ezen nagyon csodálkoztam, de most aztán teljes szívvel nekifogok a munkának. Ó, Jézusom, helyetteseid akarata egyértelműen a Te szent akaratod, ehhez a legcsekélyebb kétely sem fér.