937   + Szeretnék még pár szót szólni itt a lelki vezetőmről. Különös, hogy kevés az olyan pap, aki a lelkekbe erőt, bátorságot és hatalmat tud adni, hogy a lélek kínlódás nélkül tudjon mindig előrehaladni. Ilyen vezetés mellett még a gyenge lélek is sok dicsőséget tud szerezni Istennek. Felismertem egy titkot ezzel kapcsolatban. Azt ugyanis, hogy a gyóntató, vagyis a lelki vezető nem hanyagolja el a kis dolgokat sem, amelyeket feltár előtte a lélek. Ha pedig a lélek látja, hogy ezen kisebb dolgokat is ellenőrzik, lelkesen fogja gyakorolni őket, s az erényre vezető legapróbb lehetőséget is ki fogja használni, és a legkisebb hibát is kerülni fogja. – Ezekből a kis építőkövekből felépül egy csodálatos lelki szentély. (286) És fordítva: Ha a lélek észreveszi, hogy a lelkiatyja elhanyagolja a kis dolgokat, ő is kezdi majd lebecsülni őket. Nem számol be róluk a gyóntatónak. Ami még rosszabb, hogy hanyaggá válik a kis dolgokban, s ahelyett, hogy előrehaladna, lassan hátrafelé megy. A lélek ezt csak akkor veszi észre, ha már komolyabb dolgokba esik, és ilyenkor felmerül a kérdés – ki a hibás? A lélek vagy a gyóntató, vagyis a lelki vezető. Itt inkább a lelki vezetőről beszélek. Úgy vélem, a hibát a meggondolatlan lelki vezető terhére kell írni. A lélek csupán annyiban hibás, hogy maga választotta a lelki vezetőjét. A jó lelki vezető elvezetheti Isten útján a lelket egészen a szentség magaslatára.