847–848   Karácsony másnapján, P. Andrasz mondta nálunk a szentmisét. Ekkor megint láttam a kis Jézust. Délután gyónni mentem. A művel kapcsolatban egyes kérdésekre nem felelt az atya. – Csak annyit mondott: „Ha meggyógyulsz, konkrétan beszélünk erről, most azonban törekedj arra, hogy a kegyelmeket, melyeket az Úr ad, kihasználd. Iparkodj visszanyerni teljes egészségedet. Egyébként – tudod, hogyan kell döntened, s mihez kell tartani magad ezekben a dolgokban.” Vezeklésül azt az olvasót adta fel, amire Jézus tanított. Ima alatt ezt a hangot hallottam: „Ó, milyen nagy kegyelmekben részesítem majd a lelkeket, akik ezt a rózsafüzért imádkozzák. Irgalmam bensőjéig megindul azok iránt, akik ezt az imát imádkozzák. Írd fel ezeket a szavakat, leányom, hirdesd a világnak irgalmasságomat. Ismerje meg az egész emberiség kifürkészhetetlen irgalmamat. Ez a végső idők jele, utána eljön az (230) igazság napja. Amíg még van idő, meneküljenek irgalmam forrásához, használják fel az értük kifolyt vért és vizet!” Ó, emberi lelkek, hol találtok majd menedéket Isten haragjának napján? Meneküljetek most az isteni irgalom forrásához. Ó, milyen sok lelket látok, akik Isten irgalmát dicsérték, és örökké háladalt fognak énekelni.