844   Délután megérkezett K. nővér,[1] hogy hazavigyen az ünnepnapokra. Örültem, hogy együtt lehetek a Szerzetesközösséggel. Midőn átutaztunk a városon, azt képzeltem, Betlehemben vagyok. Láttam a siető embereket, s arra gondoltam, vajon akad-e olyan ember, aki a mai napon a felfoghatatlan Titkot áhítattal, csendben szemléli? Ó, tiszta Szűz! A mai napon Te is utazol, és én is utazom. Érzem, a mai utazásnak (227) jelentősége van. Ó, Istenben elmerült Sugárzó Szűz, tiszta vagy mint a kristály. Neked adom egész benső életemet. Rendezz el bennem mindent úgy, hogy tetszésére legyek Fiadnak. Ó, Anyám! – Vágyódva áhítom, hogy ma az éjféli misén nekem add a kis Jézust. – Lelkem mélyén Isten olyan mély jelenlétét éreztem, hogy tudatosan vissza kellett fognom a bennem lévő örömet, hogy külsőleg ne látszódjék, mi megy végbe lelkemben.