1936.12.24. Ma, a szentmise alatt egészen különleges módon egyesültem Istennel és a Szűzanyával. A Szeplőtelen Szűz alázatossága és szeretete egészen átjárta a lelkemet. Minél buzgóbban haladok a Szűzanya nyomában, annál mélyebben ismerem meg Istent. Ó, milyen felfoghatatlan vágyódás ragadja meg a lelkemet! Jézusom, hogy hagyhatsz még ebben a számkivetésben? Haldoklom a vágytól Utánad! Minden érintésed mérhetetlenül megsebez engem. Együtt van szeretet és a szenvedés. De semmi pénzért sem cserélném el az Általad okozott szenvedést, mert ez a szenvedés felfoghatatlan gyönyör. A lélek ezen sebeit szerető kéz okozza.