842   Ma meglátogatott Chryzostoma nővér.[1] Hozott nekem citromot, almát és egy kis karácsonyfát. Ennek nagyon örültem. A főnöknő Chryzostoma nővér által megkérte az orvost, hadd utazzak haza az ünnepnapokra. Az orvos[2] szívesen engedélyezte. Örömömben úgy sírtam, mint egy kisgyermek. Chryzostoma nővér csodálkozott, milyen rosszul nézek ki, s hogy megváltoztam. Azt mondta: „Tudod, Fausztina, biztosan meg fogsz halni, bizonyára nagyon szenvedsz, nővér.” – Azt mondtam: „Ma többet szenvedek, mint máskor, de ez nem számít. Nem sok ez a lelkek megmentéséért.” Ó, irgalmas Jézus, adj nekem bűnös lelkeket!