792   Sohasem beszélek saját élményeimről. A szenvedésben enyhülést csak az imában keresek. A legcsekélyebb kétség esetén is kikérem a gyóntató, és csak az ő tanácsát. Nyitva tartom a szívemet mások szenvedései előtt. Saját fájdalmaimat, amennyire lehetséges, Isten Szívébe rejtem, hogy kívülről ne lehessen látni azokat.

Kiegyensúlyozottságra törekszem mindig, viharos körülmények között is. Nem engedem benső békémet és a csendet semmivel se megzavarni. Nem fogható semmi a lelki békéhez. Nem mentegetőzöm, ha igazságtalan szemrehányás ér. Ha a főnöknő meg akarja tudni az igazat (195) arról, hogy helyesen vagy helytelenül cselekedtem, ezt nem feltétlenül tőlem tudhatja meg. Az én dolgom csak az, hogy mindent belső alázattal fogadjak.

Ezt az adventi időt a Szűzanya utasítása alapján akarom eltölteni – csendben és alázatosan.