Jézusom, lelkem csupa vágyódás, szeretnék egyesülni Veled, de műveid még visszatartanak. Még nem teljes a lelkek száma, akiket Hozzád kell vezetnem. Vágyom a fáradságra és szenvedésre, hogy teljesedjék be mindaz, amit felőlem öröktől fogva elhatároztál – ó, Uram, Teremtőm! Egyedül a Te szavadat értem, egyedül ez ad nekem erőt. Lelked, Uram, a békesség lelke, s lelkem mélyét semmi sem tudja megzavarni, mert Te laksz ott, ó, Uram. Tudom, hogy különösen rajtam pihen tekinteted, ó, Uram. A velem kapcsolatos terveidet nem vizsgálgatom félelemmel; az én feladatom az, hogy kezeidből mindent elfogadjak. Nem félek semmitől, bár tombol a vihar, és szörnyű villámok csapkodnak körülöttem. Ilyenkor egyedül érzem magam, de szívem megsejt Téged, és bizalmam nőttön-nő. Látom mindenhatóságodat, ami fenntart engem. Jézusom, Veled haladok át az életen. Szivárványon át vagy viharok közt, örömkiáltással, irgalmad dalát énekelve. Nem némul el szeretethimnuszom, amíg csak az angyalok kara át nem veszi tőlem. Nincs olyan erő, ami Istenhez vezető utamon feltarthatna engem. Látom, hogy még elöljáróim sem mindig értik meg ezt az utat, melyen Isten vezet engem, de ezen nem csodálkozom.