710   Midőn az egyik napon azt éreztem, hogy 9 óráig nem tudok fenn maradni, kértem N. nővért, adjon ennem valamit, hogy előbb fekhessem le, mert nem érzem magam valami jól. N. nővér ezt felelte: „Ön nem beteg, nővér, csak azt akarták, hogy kipihenje magát, s ezért keltették a betegség látszatát.” Ó, Jézusom, betegségem már olyan előrehaladott, hogy az orvos elkülönített a többi nővértől,[1] nehogy megfertőzzem őket. Mégis így ítélnek meg. De jól van ez így – mindent Teérted, Jézusom! Nem akarok sokat írni külső dolgokról, mert nem ezek késztetnek írásra. (145) Mindenekelőtt a kegyelmeket akarom leírni, melyeket az Úr adott, mert ezek nemcsak az én részemre szólnak, hanem sok léleknek.