Faustyna Kowalska naplója71
Napi Ima1 imádkozás 
71 Midőn kúrára küldtek a plocki házból, az az öröm ért, hogy én díszíthettem virágokkal a kápolnát. Ez Bialaban[1] történt. Mivel Tekla nővérnek nem volt elég ideje, sokszor egyedül díszítettem az oltárt. Egy nap letörtem a legszebb rózsákat, hogy egy bizonyos személy szobáját díszítsem velük. Midőn a bejárathoz értem, megpillantottam az Úr Jézust, aki ott állt, és barátságosan megkérdezte: „Leányom, kinek viszed ezeket a virágokat?” Hallgatás volt a válaszom, mert abban a pillanatban felismertem, hogy ahhoz a személyhez gyengéd vonzalom kötött, amit azelőtt észre sem vettem. Jézus azonnal eltűnt. Mindjárt ledobtam a rózsákat a földre és a Legméltóságosabb Oltáriszentség elé siettem hálatelt szívvel az önmegismerés kegyelméért.
Ó, Isten Napja, sugaraidban meglátja az ember a legkisebb porszemet is, ami nem tetszik Neked.
[1] Biala – ebben az időben falu Plock közelében, ahol a rend megvásárolta egy régebbi gazdaság épületeit, és azokból pihenő központot alakított ki a nővérek és a plocki növendékek számára. A nővérek lakásai a kertben, egy kis udvarban voltak, fő bejáratuk a kert felől nyílt. A bejárati ajtó előtt tornác állt.