642   (96) Virágvasárnap. Ezen a napon rendkívüli módon átéltem Jézus legédesebb Szívének érzéseit. Ott járt a lelkem, ahol Jézus tartózkodott. Láttam Őt szamáron ülve, s azt, hogy a tanítványok és a hatalmas tömeg örvendezve együtt vonult az Úr Jézussal. Kezükben ágakat tartottak, melyeket magasba emeltek, mások meg lábaihoz szórták, amerre elvonult. Ugrándoztak, s nem tudták, örömükben mit tegyenek. Láttam egy másik tömeget is, akik épp ilyen örömteljes arccal, ágakkal a kezükben szembejöttek. Szüntelenül örömkiáltásokban törtek ki; kisgyermekek is voltak köztük. – Jézus azonban nagyon komoly volt, s tudtomra adta az Úr, mennyire szenvedett ez idő alatt. Ebben a pillanatban nem láttam mást Jézuson kívül, akinek Szíve csordultig volt az [emberek] hálátlanságával