582   Lelkem benseje olyan, mint egy nagy, csodálatos világ, melyben csak Isten lakik és én. Istenen kívül nem léphet be ide senki. Az Istennel való élet kezdetén (49) félelem és vakság uralkodott el bennem. Világossága elvakított, s azt hittem, hogy Ő nincs ott a szívemben. Pedig akkor Isten működött a lelkemben, s a szeretetem tisztábbá és erősebbé vált. Így alakította az Úr akaratomat az Ő szent akaratával szorosan eggyé. Nem tudja senki megérteni, mit élek át lelkem pompás palotájában, ahol állandóan Kedvesemmel tartózkodom. Külső dolgok nem zavarnak az Istennel való kapcsolatomban. Még ha a legerőteljesebb szavakat használom is, nem tudom visszaadni még a látszatát sem annak, hogy lelkemet milyen felfoghatatlan boldogság és szeretet járja át – amely nagy és tiszta, mint a forrás, amelyből táplálkozik, s ez maga az Isten. Hogy a lelkemet át- és átjárja Isten, ezt fizikailag is érzem, testem is részesül ebben az örömben. Előfordulhat, hogy Isten sugalmazásai ugyanabban a lélekben különbözőek, mégis ugyanabból a forrásból fakadnak.