Faustyna Kowalska naplója565
Napi Ima4 imádkozás 
565
A bűnbánatról és önmegtagadásról
Első helyen állnak a belső önmegtagadások, de ezeken kívül külső önmegtagadásokat is fogunk gyakorolni. Ezeket pontosan meg kell határozni, hogy mindenki elvégezhesse őket. Ezek: a hét három napján – pénteken, szombaton és szerdán – szigorú böjtöt tartunk. Pénteken a saját cellájában – az 50. zsoltár alatt – mindenki ostorozza[1] magát. Az erre előirányzott idő: du. 3 óra. Szándék: a haldokló bűnösökért. A két fő böjtidő alatt,[2] kántorböjtben[3] és a főünnepek előestéjén[4] egyszeri étkezés lesz, mely egy darab kenyérből és kevés vízből fog állni.
Törekedjék mindenki ezeket az önmegtagadásokat teljesíteni, melyek valamennyiünk részére elő vannak írva. (33) Ha valamelyik nővér többre vágyik, engedélyt kell kérnie a főnöknőtől. Még egy általános önmegtagadás: egy nővér sem léphet be a főnöknő különleges engedélye nélkül egy másik nővér cellájába. Ezzel szemben a főnöknő bármikor, feltűnés nélkül beléphet bármelyik nővér cellájába – nem leselkedésképpen – hanem a szeretet és felelősség szellemében, mellyel Istennek tartozik. A nővéreknek semmit sem szabad bezárniuk; a szabályzat lesz a közös kulcs mindenhez.
[1] Az eredetiben Fausztina nővér a régies „odprawia dyscypline” kifejezést használja, melynek jelentése: önfenyítést gyakorol.
[2] Nehéz meghatározni, hogy Fausztina nővér melyik két böjtre gondolt. Feltételezhetjük azonban, hogy Hamvazószerdáról és Nagypéntekről van szó.
[3] A köznyelvben „száraznapok” elnevezéssel terjedt el. Minden negyedévben három nap (szerdán, pénteken és szombaton) kötelező volt a böjt.
[4] Abban az időben a következő ünnepek előestéjén volt kötelező a böjt: Szentlélek eljövetelének (Pünkösd), Mária mennybevétele (Nagyboldogasszony) valamint Mindenszentek ünnepe.